A pedagóguspályára készülőknél, a kezdő és a már működő pedagógusoknál számos újra és újra visszatérő kérdés merül fel. Mi is az iskola és benne a tanár feladata? Miképpen tudom hatékonyan támogatni minden diák tanulását? Mennyire tudom követni a tanuló(k) változásait? Hogyan tudok hozzájárulni a megfelelő tanulási környezetek megteremtéséhez? Hogyan tudok együttműködni a kollégákkal? Hogyan tudok jó kapcsolatot kialakítani a diákokkal, diákcsoportokkal és a szülőkkel? E kérdések hátterében és önállóan is megjelenik az a kérdés, hogy kik is a mi diákjaink, kik is az én diákjaim, hogyan tudom megismerni, megérteni őket, hogyan tudom a tanulók sokféleségét kezelni. Az utóbbi kérdéscsokorra többféle úton kereshetjük a válaszokat, a következőkben a tanítás tanulásközpontú értelmezése alapján foglalkozunk a témával. Az adaptív pedagógiai megközelítés és a szocio-/ konstruktív tanulási elvek alapján a tanításra úgy tekintünk, hogy az minden tanuló aktív, konstruktív, önszabályozott tanulását, változatos egyéni és változatos együttműködésekben megvalósuló tanulási útjait kívánja ösztönözni, támogatni. Ennek fontos feltétele, hogy a tanárok megismerjék, megértsék, illetve elismerjék a tanuló(k) egyéni sajátosságait és a tanulásban együttműködő tanulócsoportok jellegzetességeit, valamint a tanulás eredményességét befolyásoló tényezőket. Ezek ismerete teszi lehetővé, hogy a tanítás a diákok változó szükségleteihez igazodjon, hogy a tanuló(k) számára megfelelő tanulási környezetekről, tanulási és fejlődési perspektívákról gondoskodjon, hogy a tanításban a megismerés, a megértés és a tanulás támogatása – egyéni és csoport szinten – szorosan összekapcsolódó, egymást feltételező folyamatként jelenjen meg.