Ha a fenti két táblázatban szereplő számításokat összehasonlítjuk (lásd 1. táblázat és 2. táblázat, utolsó oszlopok), akkor kiderül, hogy a segély-, FDI- és hazautalás-beáramlás összességében a GDP 7-8 százalékára tehető, vagyis kétszer akkora, mint a megtakarítási és a beruházási ráták különbsége, ami a GDP 3-4 százaléka, ugyanakkor a finanszírozási szakadék (financing gap) továbbra is fennáll Afrikában, vagyis a kontinens további pénzügyi erőforrásokra szorul. A feltárt különbség egyik oka a folyó fizetési mérleg tartósan deficites állapota (a hiány a GDP 3 százaléka körül ingadozik),1 ami alapvetően az exportbevételekhez képest magas importszámla okozta külkereskedelmi hiányra vezethető vissza. Amennyiben összegezzük 1) a megtakarítási és a beruházási ráta hiányát (–3-4 százalék), 2) a segélyek, az FDI és a hazautalások beáramlását (+7-8 százalék) és 3) a folyó fizetési mérleg hiányát (–3 százalék), akkor a GDP 1-2 százalékát kitevő többletet kapunk. Ennek ellenére Afrika tartós finanszírozási hiánnyal küzd. Miért? A magyarázat nehezen feltárható és messzire vezet, de az kétségtelen, hogy az egyik okot a pénzügyi erőforrások nagyarányú kiáramlásában kell keresni. Ennek két legmeghatározóbb komponense a tőkemenekülés (capital flight) és az illegális pénzügyi eszközkiáramlás (illicit financial flow).