A megküzdést hagyományosan úgy definiálják, mint állandóan változó „kognitív és viselkedési erőfeszítéseket, amelyek célja a meghatározott külső és/vagy belső igények kezelése, amelyeket úgy értékelnek, mint amelyek megterhelik vagy meghaladják a személy erőforrásait” (Lazarus–Folkman 1984, 141). A serdülőkorban tapasztalható kognitív, szociális, érzelmi és biológiai fejlődés hatással van a tanulók megküzdési és érzelemszabályozó készségének fejlődésére (Skinner–Zimmer-Gembeck 2016). Az iskolai testnevelésről kimutatták, hogy jóval kevesebb stresszort tartalmaz, mint a többi iskolai tantárgy; egyesek egyenesen stresszoldónak tartják (Barney et al. 2019). A fizikai aktivitás stresszoldó szerepe jól dokumentálható, azonban évfolyamonként szignifikáns különbségek mutatkozhatnak. Egy tanulmány szerint az iskolai testnevelés stresszcsökkentő szerepe leginkább a 7. évfolyamosok körében jellemző. Åsebø és munkatársai szerint a testnevelés-oktatásban részt vevő tanulók által megélt stresszhelyzetek több tényezőtől függhetnek: az adott szituációtól, az óra tartalmától, az érintett felektől, a tanulók korábbi tapasztalatától és a stresszorok értékelésétől (Åsebø et al. 2020). A mintában a lányok sokkal sebezhetőbbnek mutatkoztak a kontextuális stresszorokkal szemben.