A magyar sport fejlődése hullámzó képet mutat. A rendszerváltással a sport helyzete nehezebbé vált, megszűntek az állami, biztos forrást nyújtó egyesületek, ezáltal a sportolók létbiztonsága is gyengült. A 2000-es évektől – a sportoló nemzetté válás útján – kezdett nemzetközi szinten is érvényesülni a sport és a sportinfrastruktúra. A sportlétesítmények korszerűsítése, a tehetségprogramok kialakítása elősegítette a sportágak fejlődését (Faragó 2017). A sport fejlődésének alapja a sportinfrastruktúra, de a sportolók kiválasztása, gondozása, majd a sportolói élet utáni élsportolói életpályamodell kiépítése szintén a nemzet sportfejlődésének alapja (Faragó 2021). A rendszerváltást követő évtizedben a csapatsportágak – ezen belül a kosárlabda – működési feltételei olyannyira ellehetetlenültek, hogy az évezred fordulóján már számos sportszakmai mutatóban visszaesés volt tapasztalható (például kosárlabdázók száma, csapatok száma, válogatottak eredményessége) (MKOSZ 2010b). A negatív folyamat megállítását és megfordítását követően olyan célokat és ezen célok elérését biztosító, alapvető változtatásokat jelölt meg a sportág vezetése, amelyekben az utánpótlásképzésnek kiemelt szerepet szántak (MKOSZ 2010a). A Szövetség a versenyeztetésben résztvevők legtehetségesebb játékosait a Sporttörvényben meghatározott „sportakadémiákon” (2004: I. tv. 15/A§) tervezte képezni. Ennek érdekében előbb megteremtette az akkreditáció feltételeit, majd akkreditálta, mentorálta és ellenőrizte az akadémiákat (MKOSZ 2012a). Az államilag elismert sportakadémiák rendszerét a 303/2019. (XII. 12.) sportakadémiákról szóló kormányrendelettel hívta életre a jogalkotó. Az akadémiai képzés módszertani iránymutatásának tudományos hátterét pedig – a Szövetséggel együttműködve – a Kosárlabda Specifikus Módszertani Központ (KSMK) formálja, és teszi elérhetővé a sportág szereplői számára konferenciák, edzőtovábbképzők, szakmai workshopok szervezésével, tudományos kiadványok megjelentetésével.