A bűnügyi profilalkotás egy olyan nyomozást kiegészítő, társadalomtudományi alapú tevékenység, amely során a bűnelkövetők viselkedéséből következtetések vonhatók le a demográfiai és pszichológiai hátterükről. Gyakorlati megközelítéseit tekintve három, némileg elkülönülő módszer létezett: a „bűnügyi nyomozati” és a „klinikai” megközelítések elsődlegesen a profilalkotó egyéni tapasztalatára helyezik a hangsúlyt, ezáltal pedig néhol túl szubjektívek és nehezen ellenőrizhetők. Előnyük viszont, hogy az adott szakember által biztosított tapasztalat és rugalmasság nagyon hasznos lehet speciális, egyedi esetekben. Ezzel szemben a „statisztikai” megközelítés kevésbé rugalmas és nehezebben alkalmazható egyedi esetekre, viszont előnye, hogy megbízható és tudományosan alátámasztható előrejelzéseket biztosít. Napjainkban több ország már a különböző módszerek egyedi kombinációját alkalmazza, azaz lényegében vegyíti a szakemberek egyedi tudását az empirikus kutatások eredményeivel. Ez remek aranyközépútnak bizonyulhat az egységes módszertan kialakulása felé, azonban hatásvizsgálat erről a megközelítésről sincs még. A gyakorlat szempontjából tehát igen fontos lenne, hogy több vizsgálat szülessen arra vonatkozólag, hogy a különböző, gyakorlatban alkalmazott módszerek milyen eredményességgel szolgálnak.