Az elmúlt csaknem harminc évre vonatkozóan geopolitikai és geostratégiai értelemben Magyarország biztonságpolitikai irányváltását – miként a kelet-közép-európai térség egészének irányváltását is – a kétpólusú világrend 1980–1990-es évek fordulóján bekövetkezett felbomlása és a rendszerváltozás határozta meg legnagyobb mértékben. Ezek tették ugyanis lehetővé, hogy Magyarország kilépjen a Szovjetunió érdekszférájából, amelybe a második világháborút követően kényszerült bele, és immár szuverén államként saját maga válassza meg biztonságpolitikai orientációját. Bár a kétpólusú világrend összeomlását leggyakrabban a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (1991. június 28.), a Varsói Szerződésnek (1991. július 1.) és a Szovjetunió felbomlásához (1991. december 31.) kötik, érdemesebb inkább egy olyan folyamatként tekinteni az eseményre, amelynek gyökerei az 1970es évek végére nyúlnak vissza. A Szovjetunió ugyanis ekkortól nem tudta követni a nemzetközi trendeket. Kimaradt a világgazdaság 1980-as évekbeli változásaiból (például a világgazdaság bővüléséből, az információs forradalomból), lassanként megszűnt modern gazdasági nagyhatalom lenni, így nem bírt lépést tartani a fegyverkezési verseny új hullámával. Ennek politikai tudatosulása a Szovjetunióban az 1985 és 1991 közötti úgynevezett gorbacsovi korszakban következett be, és egyik eredményeként a moszkvai vezetés lemondott szövetségi rendszerének erőltetett fenntartásáról. A másik oldalon a szovjet tömb kelet-közép-európai országainak – köztük Magyarországnak – az 1970-es évek elejétől alakultak ki azok a pénzügyi-gazdasági kapcsolatai az Európai Közösség országaival, illetve nemzetközi pénzügyi szervezetekkel (kereskedelmi kapcsolatok, kölcsönök és adósságok formájában), amelyek az 1980-as évek végére, az 1990-es évek elejére megalapozták és lényegében szükségszerűvé tették a rendszerváltozást és a biztonságpolitikai orientációváltást térségünkben. Ezt a szükségszerűséget Magyarország esetében jól jelezte a nyugati adósságállomány (1970 – 800 millió dollár; 1973 – 2,1 milliárd dollár; 1975 – 4,1 milliárd dollár; 1980 – 11,4 milliárd dollár; 1985 – 13,9 milliárd dollár; 1989 – 20,4 milliárd dollár), illetve a külkereskedelem változása. 1960 és 1980 között a KGST-országokkal 63-ról 47%-ra csökkent a kereskedelmi forgalom, ugyanakkor a piacgazdaságokkal 24%-ról 40%-ra nőtt. Az export részaránya a KGST-országokkal 61%-ról 51%-ra csökkent, a nyugattal viszont 22%-ról 35%-ra nőtt.1