A soft power fontos eleme, hogy nemzetközileg mennyire vonzó – modellértékű – egy adott állam társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedése, mennyire népszerűek a politikai nézetei és értékei. E területről azért kell röviden szólnunk, mert számos elemző szerint a hidegháború bukását követő negyedszázadban – de különösen az iraki háború kirobbanását követő években – a demokrácia és a liberális piacgazdaság értékeit hirdető nyugati államok e tekintetben is komoly veszteségeket szenvedtek el.1 Vagy másként fogalmazva: nem következett be Francis Fukuyama híres jövendölése a liberális demokrácia globális győzelméről.2 Ehelyett az amerikai liberális demokrata piacgazdasági társadalmi modellnek számos új kihívója akadt – az európai „szociális piacgazdaságtól” és az orosz „szuverén demokráciától” kezdve az ázsiai országok egy részének sikeres „államkapitalizmusán” és Kína „kommunista kapitalizmusán” keresztül egészen a nyugati értékrendtől eltérő normákra épülő iszlám társadalmakig. Magyarország 2014-től a modellérték terén is növelte nemzetközi ismertségét, hiszen a magyar miniszterelnök által megfogalmazott „illiberális demokrácia” komoly nemzetközi viták tárgyává vált.3