Ukrajna 1991-ben, a Szovjetunió szétesésekor vált független állammá. A piacgazdaságba való átmenet súlyos gazdasági válságot eredményezett, az ország GDP-je közel 50%-kal esett vissza. Ennek köszönhetően az ukrán társadalom többsége a gazdasági átalakulást megrázkódtatásként élte meg, óriásira nőttek a társadalmi egyenlőtlenségek. A történelmi választóvonalak mentén is törésvonalak alakultak ki: az ország nyugati régiói inkább az európai országokkal alakítottak ki szoros gazdasági kapcsolatokat, míg a keleti régiók inkább Oroszországgal. A privatizáció során hatalmas vagyonra szert tevő oligarchák politikai befolyásukat is megnövelték. 2004-ig az egymással szemben álló hatalmi csoportok ellentéteit sikerült kiegyensúlyozni, azonban a 2000-es évek második felében ez a törékeny egyensúly felborult. Innentől kezdve az ukrán belpolitikát az oligarchák hatalmi harca határozta meg. A 2004-es elnökválasztási kampányban az Oroszország irányába való orientációt képviselő Viktor Janukovics került ki győztesen, azonban a „nyugatos” ellenzék választási csalásra hivatkozott, és ennek köszönhetően kitört a narancsos forradalom. Az ekkor hatalomra kerülő politikai erők Kijevet 2010-ig az európai integráció vonalára állították, mellyel szemben az oroszok gyakran éltek az úgynevezett gázfegyver alkalmazásával (azaz a földgázszállítások leállításával). Ukrajna ugyanis energetikai szempontból rendkívüli mértékben kiszolgáltatott az orosz kőolaj- és földgázszállításoknak, ennek következtében Moszkva továbbra is jelentős befolyást gyakorolt.