Az egészséges táplálkozás témakörében feltett kérdések esetében az tapasztaltuk, hogy a versenyzők jelentős hányada (84 százalék) nem foglalkozik a helyes táplálkozással és a megfelelő fogyasztással. Inkább sanyargatják magukat a versenyek előtt, de a hétköznapokban a bevitt táplálék összetételét nem ellenőrzik. Korábbi tanulmányok vizsgálták azt a kérdést, hogy a sportoló fogyaszthatja-e a kedvenc ételét, ha az egészségtelen. Szakemberek kimutatták, hogy a sportolóra negatív hatással van, ha megvonják tőle azt, amit szeret. Így arra a következtetésre jutottak, hogy felkészülési időszakban heti egyszer megengedett a „junk food” fogyasztása. Ezzel arra világítottak rá, hogy a fogyasztás és a megvonás pszichésen nagy terhet ró a versenyzőre. A megkérdezett versenyzők közül 23 nyilatkozott úgy, hogy nem tudatosan választják az egészséges tápanyagokat, mert nem engedhetik meg maguknak anyagilag, hogy megvásárolják a drágább, de egészséges ételeket. Ez tulajdonképpen érthető is; az ökölvívó versenyzők sok esetben azért váltanak egyesületet, mert az új klub jobb anyagi feltételeket ígér nekik. Az elit ökölvívók nagy százaléka a roma kisebbségből származik, eltérő táplálkozási kultúrával, így leginkább az edzőtáborokban jutnak olyan ételekhez, amelyek jobban szolgálják a sportteljesítményüket, még akkor is, ha ezt a gazdasági háttér nem indokolja. A mérlegelések előtt inkább megvonják maguktól a folyadékot, ami azt eredményezi, hogy a versenyen a menetek közben sokszor elsavasodnak az izmaik, idő előtt elfáradnak, és a harmadik menetben már csak pihennek egymáson összeakaszkodva. Amikor kiesnek a versenyből, akkor pedig – „mindent bele” – mindent megesznek. Tíz ökölvívó mondta azt, hogy van az egyesületnél dietetikus, aki ír nekik étrendet, amelyet be is tartanak. A többiek ezt nem erősítették meg.