Néhány fontos sportlétesítménnyel és ezek üzemeltetésével kapcsolatos példán keresztül kíséreljük meg bemutatni a fenntarthatóság szempontjából fontos tényezőket. A sportot 2007-ben nemzetgazdasági érdekek miatt stratégiai ágazattá nyilvánította a kormány. Ezt a folyamatot erősítették a 2010-es évet követően meghozott törvénymódosítások. Ezeknek a döntéseknek köszönhetően a sportfinanszírozási modell átalakult. Ennek nyomán több különböző forrásból is megindultak a létesítményfejlesztések, valamint egyéb, a sportot érintő pozitív folyamatok (Sárközy 2017; Gősi–Bukta 2020). Az első ütemben megvalósuló beruházások még csekély mértékben rendelkeztek megújuló energiával vagy környezettudatos tervekkel. Elsődlegesen a létesítmények azonnali fejlesztése, létrehozása volt a kormány célja, mivel a XXI. Nemzeti Sportstratégia (65/2007. (VI. 27.) OGY határozat) ezen a területen fogalmazott meg jelentős hiányosságokat. Szerepelt benne, hogy az általános és középiskolák egy része egyáltalán nem rendelkezik sportcélra alkalmas fedett létesítménnyel. Az uszodák hiánya a legtöbb kistérségben szintén gondot okoz. A téli sportok esetében – bár hazánk adottságai nem a legkedvezőbbek – jégpályákkal sem rendelkezünk. A versenysport centrumainak, az olimpiai központoknak az akkori minőségi és felszereltségi állapota nem felelt meg az igényeknek, korszerűtlenek voltak, egyes létesítmények műszaki állapota csupán 22–25 százalékos.