Célestin Freinet (1896-1966) francia pedagógus, népnevelő és felesége, Élise Freinet az Ecole moderne française (Modern Iskola Mozgalom) megalapítói. Freinet-t marxista perspektívája megkülönbözteti kora reformpedagógusaitól, pedagógiájának kiemelt célja az esélyegyenlőség és a társadalmi befogadás biztosítása, a jövő társadalmának formálása. Valószínűleg nem véletlen, hogy a nyomtatás pedagógiai felhasználását is Célestin Freinet vezette be az iskolapedagógiába, hiszen a nyomdák és könyvnyomtató műhelyek a korai munkásmozgalom legelismertebb munkahelyei voltak. (Legrand, 1993) A szocializmus és szekularizmus híveként Freinet az iskolát a kritikus és részvételi polgárság létrehozásának eszközévé kívánta formálni (Koerrenz és mtsai, 2018), pedagógiai munkásságát a népnevelés, a kooperativizmus és az osztályharc eszméi jellemezték. Az intellektualizmust – amely ellen szerinte küzdeni kell – a polgári kultúra tartozékának tartotta. (Martins & Fortunato, 2020) Eklektikus szerző volt, életének és eszméinek kutatói egyetértenek abban, hogy pedagógiai gondolatai a legkülönfélébb forrásokból erednek (Rabazas Romero és mtsai, 2019): például Decrolytól az „érdeklődési központok” gondolatát és a „globális olvasás módszerét” vette át, „érdeklődési komplexumok” és „természetes olvasás módszere” megnevezésekkel. Ismerte Mária Montessori és Helen Parkhurst megközelítéseit is, amelyekkel szemben részben kritikus volt, a laboratóriumi eszmét, a tanulói egyéni sajátosságok figyelembe vételét, a tanulói szerződéseket elfogadta. Átvett eszméket Édouard Claparède-tól, Jean Piaget-től, ismerte az amerikai oktatási kísérleteket, Dewey munkásságát, a Dalton és a Winnetka-tervet. Utóbbinál elismerte az egyéni munka megszervezésére tervezett eszközök hasznosságát, amit saját pedagógiájához igazított.