Reddie a progresszív oktatási mozgalmak úttörője volt mind Európában (Franciaországban és Németországban), mind az Egyesült Államokban, öröksége a progresszív nevelésben jelentős, mégsem különösebben ismert és feltárt. (Giesbers, 1970, p. 49) Didaktikája az önálló tanulói kísérletezésre épült, önkormányzati munka, rugalmas napirend és új tanár–diák kapcsolat jellemezte. Cecil Reddie pedagógiához való hozzájárulása nem annyira az általa kidolgozott elméletben, hanem az általa úttörőként bevezetett oktatási gyakorlatban ragadható meg. Ahogy Giesbers rámutat: „Felelőtlen túlzás lenne Reddie-t az oktatás, a filozófia és a pszichológia szisztematikus gondolkodójaként ábrázolni. Gyakorlati reformer volt, egy Új Iskola igazgatója, egy eklektikus, aki ott szedett fel fogalmakat és javaslatokat, ahol találta őket.” (Giesbers, 1970, p. 70) Nicol és Higgins szerint (Smith & Knapp, 2011, p. 214) Giesbers e megjegyzése talán kissé barátságtalan, hiszen bárkit, aki integrálta a neveléssel, filozófiával és pszichológiával kapcsolatos különböző elméleteket, a teozófia iránt érdeklődött (vö. Giesbers, 1970, p. 66) és e sajátos „eszmekeveréket” társadalmi kérdésekkel kötötte össze, más körülmények között polihisztornak neveztek volna.