Montessori szerint érzékeny fejlődési szakaszok azok az időszakok, amelyekben a gyermek bizonyos készségeket sajátíthat el. A gyermekben ekkor specifikus, különböző környezeti helyzetekre vonatkozó tanulási vágy jelenik meg. Montessori úgy vélte, hogy az érzékeny időszakok nem véletlenszerűek, a fejlődési folyamat strukturált, Istentől adott módon teleologikus: a kozmoszban a természet és az emberi kultúra evolúciója szorosan összefügg, az evolúciót Isten kozmikus terve szabályozza. A fejlődési terv tehát mindenképpen szabályosan lezajlik, azonban az ember az egyes szakaszokban csak annyiban fejlődik, amennyiben környezetével a megfelelő módon kölcsönhatásba lép. Ha a gyermek az érzékeny fejlődési időszakokban nem tudja megszerezni a megfelelő tapasztalatokat, későbbi fejlődése veszélybe kerül. Ezért a gyermeknek az érzékeny időszakokat pozitívan kell kitöltenie. Ehhez olyan környezetre van szüksége, amely megfelelően strukturálja lehetőségeit és előkészíti tanulási lehetőségeit (Başerer Berber és mtsai, 2022). Maria Montessori számára tehát az érzékszervi képzés csak bizonyos fejlődési szakaszokon, „érzékeny időszakokon” belül lehetséges. (Montessori, 2014) Nevelési módszere megalkotása során ezért a fejlődés ívét 0–6 éves, 6–12 éves és 12–18 éves korig tartó életkori szakaszokra osztotta, a szakaszokon belül a gyermekek érzékenysége és szükségletei szerint további síkokat határozott meg.