Decrolyt már gyermekkorában érdekelte a természet, szerette megfigyelni a növényeket és az állatokat. Érdeklődése miatt a klasszikus görögöt és latint tanító iskoláját nem kedvelte. 1889-ben kezdte meg tanulmányait a Genti Egyetemen, ahol a neurológia felé fordult. 1896-ban szerezte meg doktori címét. A párizsi Pitié-Salpêtrière kórházban került kapcsolatba az elmebetegségek specialistáival, ami arra ösztönözte, hogy a neuropszichiátria és a pszichológia felé forduljon. Anyagi jövője szempontjából óriási jelentőséggel bírt 1898-ban kötött házassága Agnès Guisset-vel, egy renaix-i textilbáró lányával. (Depaepe és mtsai, 2018) Házasságát követően a brüsszeli Poliklinikán dolgozott a neurológiai osztályon, ahol atipikus és beszédhibás gyermekekkel foglalkozott. Mivel a gyermekek már iskolába jártak, de Decroly mégsem látott esélyt számukra, érdeklődni kezdett az iskoláztatás, a nevelés és a korabeli alkalmazott iskolai módszerek iránt. (Koerrenz és mtsai, 2017) 1901-ben megnyitotta első laboratóriumi iskoláját fogyatékos gyermekek számára, az Institut d’enseignement spécial pour enfants irréguliers-t (Különlegesen nevelt gyermekek speciális iskolája). Ezt követően létrehozta a többségi gyermekek számára az Ecole de l’Ermitage magániskolát. Az Instituthoz hasonlóan az Ecole de l’Ermitage is kísérleti iskola volt, ahol az oktatási rendszer megújítására irányuló módszereket tesztelték és bővítették. Kísérleti iskoláiban Decroly számos módszert dolgozott ki, amelyeket az oktatási rendszer megváltoztatása érdekében szisztematikusan teszteltek. Ugyanakkor Decroly a kutatásaival kiváltotta egyes konzervatív körök haragját: ugyanazon oktatási módszerek alkalmazása a speciális és a normál osztályokban ellentétes volt a hagyományos elképzelésekkel. (Dubreucq, 1993) Kutatási eredményei alapján a következő szempontok szerint alternatív oktatási módszereket dolgozott ki: