Georg Kerschensteiner (1854-1932) német tanár, nevelésreformer és politikus a szakoktatás széles körű megalapozására tett erőfeszítéseiről ismert. A pályafutása alatt létrehozott szakképzési modell a német duális rendszer megszületését hatvan évvel megelőzte. (Bertuletti, 2021) Kerschensteiner tanárként a nürnbergi Melanchthon Gimnáziumban élesen élte meg a tanárok és tanulók közötti távolságtartó viszonyt és a tanulókat passzív szerepbe helyező tanítási gyakorlatot. Úgy vélte, hogy az oktatás nem hatékony, ha nem alapoz a tanulók érdeklődésére. Mivel szerinte az általános iskolai tanulók elsősorban gyakorlati érdeklődésűek, úgy gondolta, az iskolai oktatás konkrét célokra irányuló munkatevékenységekre épülhet. Minden gyakorlati tudásával együtt a gyermeket kívánta a középpontba állítani, továbbá szorgalmazta, hogy a tanórák egy műhelyből induljanak ki és oda térjenek vissza. 1895-ben iskolafelügyelővé léptették elő, ami fordulópont volt pedagógiai karrierje és hírneve szempontjából. Iskolafelügyelőként töltött ideje alatt írta Die Staatsbürgerliche Erziehung der Deutschen Jugend (Kerschensteiner, 1901) című, díjnyertes esszéjét. München iskolafelügyelőjeként befolyással rendelkezett, ami a Begriff der Arbeitsschule című művében (Kerschensteiner, 1957) megfogalmazott elképzeléseinek megfelelő, műhelyekkel és iskolakerttel rendelkező új iskolaépületek építését eredményezte. 1919-ben professzori állást vállalt a müncheni egyetemen.