A műhelyek a Kerschensteiner-pedagógiában a nevelés fő színterei és eszközei. A műhelyek segítik a tanulókat értékes társadalmi szereplővé válni, és fejlődik általuk a jellemük. A didaktikai folyamatban a tanulók az egyéni képességek bizonyos fokig történő kialakulása után kezdenek el kis csoportokban dolgozni, egyesítik szaktudásukat, közösen fejezik be projektjeiket. Azonkívül, hogy megosztják gondolataikat, és alkalmazkodnak partnereik sajátos jellemvonásaihoz, meg kell tanulniuk, hogyan kontrollálják érzelmeiket és hogyan segítsenek másoknak. Kerschensteiner szerint megfelelő végrehajtás esetén a műhelyekben végzett csoportos munka elősegíti a későbbi értékes társadalmi részvételt. A műhelyben végzett munka olyan közösségépítő projekt, amelynek célja egy egyéni és közösségi eredmény elérése, ellenőrzött, szervezett és felügyelt didaktikai elrendezésben. Az elképzelés a mai projektalapú tanulás előfutára, Kerschensteiner koncepciójában azonban az egyéni tanulás önszabályozó eleme is szóba kerül. Továbbá a projektek objektív alapon értékelhetők és fenntarthatók, mint például az iskolakertek, a városi kertészeti projektek és a diákok által végzett jótékonysági tevékenységek. (Koerrenz és mtsai, 2018)