A Waldorf-pedagógiát általában pozitívan ítélik meg, holisztikusnak (Attfield, 2022), folyamat- és személyiségorientáltnak tekintik. Alapítóját, Rudolf Steinert azonban számos kritika (Berner, 2022; Halasi, 2019; Paull, 2022) is érte, ezek között gyakoriak az eszme- és módszerrendszer eredetiségét megkérdőjelező tanulmányok, vélemények. A Waldorf-iskolákat és Waldorf-pedagógiát érő kritikákat más szempontból, főleg bel- és külföldi sajtócikkek és nyilatkozatok fényében Langerné (2017, pp. 102–111) foglalja össze. E kritikák közül kiemelhető a teljesítményhiány, a Waldorf-iskolákban folyó oktatás hiányosságai, súlyos elmaradások az idegen nyelvek és a helyesírás terén. „Holm a Hassfach Eurythmie [A gyűlölet tárgya: euritmia – T. M.] című cikkben összefoglalja a kutatás eredményeit, amelyekből kiemeli, hogy az érettségizett és a felsőoktatásban tanulmányaikat folytató tanulók a közoktatás többi iskolájához viszonyított magas aránya nem kifejezetten annak köszönhető, hogy a Waldorf-iskolák jók, hanem ennek értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni a családi hátteret. Az iskolában tandíjat kell fizetni, ezért az ide járók elsősorban a felső középosztálybeli családok gyermekei, a szülők között pedig magas az akadémikusok és az értelmiségiek aránya…” (Langerné Buchwald, 2017, p. 109)