Johann Heinrich Pestalozzi (1746-1827) oktatási reformer Rousseau természetes neveléssel kapcsolatos elképzeléseit törekedett a gyakorlatba átvinni. Pestalozzinak már fiatalkorában kialakult meggyőződése volt, hogy a nevelés legjobb eszköze az anyai szeretet. Szerinte az a szeretet, támogatás, bátorítás és erkölcsi útmutatás, amelyet egy anya ad gyermekének, jó állampolgárt nevel a gyermekekből. Pestalozzi a húszas évei végén Neuhofban árvaházat nyitott elhanyagolt gyermekek számára. Rousseau Emil című műve lenyűgözte, a nevelési program kidolgozásakor Rousseau elképzeléseit igyekezett megvalósítani a természetes nevelésről. Rousseau-hoz hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a gyermekeknek nemcsak szavakkal, hanem tevékenység által, a dolgok manipulálásával hasznos tanulniuk. Azzal érvelt, hogy a könyveknek kevés értékük van az oktatás elemi éveiben (nem megfelelőek a gyermek 10 éves koráig). Úgy vélte, hogy egyes gyerekek jobban tanulnak tárgyak manipulálásával, mások közvetlen megfigyeléssel és a következtetések levonásához szükséges reflexióval. Az „érzékszervi észlelés” és a „tárgyi tanítás” fontosságáról beszélt, javasolta, hogy a tanítók az oktatás-nevelés folyamán vonják be a tanulókat az életszerű tevékenységekbe.