A reform- és alternatív pedagógia alapító képviselői az iskola jobbításának és az embernevelés fejlesztésének célkitűzésével alkották meg pedagógiai modelljeiket. A 19. és 20. századi kibontakozás történeti előzményei – mások mellett – jól megragadhatók Jean-Jacques Rousseau és Johann Heinrich Pestalozzi munkásságában. A Pikler Emmi Bölcsőde a reformpedagógiai gondolatokkal összefüggésbe hozható módon a gyermeki autonómiát támogató nevelést valósít meg. A kisgyermekek veleszületett érdeklődése környezetük és az összetettebb tevékenységek és gondolatok fokozatos fejlesztése iránt, valamint a korai tapasztalatok meghatározó hatása az ember pszichológiai fejlődésére ma már megkérdőjelezhetetlen. A tudományos megismerés a 20. században meggyőzően mutatta ki, hogy ha a környezet támogatja a kisgyermekek veleszületett érdeklődését és fokozatosan erősödő autonómiaigényét, az segíti a gyermekeket az önmeghatározó viselkedés elsajátításában. A rousseau-i gondolatok kritikái mellett (Reuter, 2014; Vajda, 2020) a kutatási eredmények mindenképpen a reformpedagógiai iskolakoncepciók kialakulását megelőző pedagógiai gondolkodás egyes elemeinek létjogosultságát és értékeit igazolják – más kérdés, hogy e gondolatok a klasszikus iskolakoncepciókban hogyan voltak jelen.