Carleton Wolsey Washburne (1889-1968) a korai iskoláskor matematikaoktatásának és az iskolai tanulói teljesítmény kérdéseinek kutatója, az Egyesült Államok progresszív nevelésének egyik ismert alakja. Frederic Lister Burk ajánlására lehetősége nyílt arra, hogy saját pedagógiai elképzeléseivel kísérletezzen a Chicago környékén található Winnetka állami iskoláiban. Washburne az egyéniség kibontakoztatásának, az önkifejezés szabadságának, a személyes boldogságnak, a jólétnek, a szabadidő értékes felhasználásának, valamint a társadalmi fejlődésnek jelentős nevelési értéket tulajdonított. Úgy vélte, a pedagógus feladata, hogy minden egyes gyermek felfedezze saját adottságait és érdeklődését, ellenszenveit és korlátait. Washburne, más progresszív pedagógusokhoz hasonlóan, az „egész gyermek” filozófiáját vallotta. A koncepció gyakorlatában az egyénre szabott tanítás mellett megjelentek a csoportos és kreatív tevékenységek, például művészeti és zenei foglalkozások, aktuális eseményekről szóló megbeszélések, diákönkormányzati gyűlések, kirándulások, bazárok, klubok, iskolaújság készítése. Ezek célja az volt, hogy a gyerekek együttműködjenek, érdeklődésük kifejezési és megvalósítási teret kapjon, vagyis a pedagógia ösztönözze a kreativitást és a közösségi életet, az iskolapedagógia ne korlátozódjon az oktatásra.