A nyelv formulaszerűsége megkérdőjelezhetetlen és a nyelvtanulás szempontjából a többszavas lexikai egységek használata számos előnyt biztosít, legfőképpen a beszédfolyékonyság és a szótudásmélység fejleszthető általuk. Azt is láthattuk, hogy sok az átfedés a különböző kifejezések használatában és a jellemző kategóriákban. Míg korábban a szókincskutatók főleg a szemantikai és pragmatikai vonatkozásokra fókuszáltak, az utóbbi időben a kutatások egyértelműen rávilágítanak a szókincs és a nyelvtan összekapcsolódására, ami további kutatási lehetőséget és egyben pedagógiai kihívást is jelent. Egyre több olyan bizonyíték áll rendelkezésre, amely közvetlenül bizonyítja a lexiko-grammatikai minták és lexikai csomók hatékonyságát a nyelvtanulásban (lásd Cobb & Boulton, 2014), ezért a nyelvoktatásban mindenképpen érdemes őket alkalmazni kezdőtől a haladó szintig. A legújabb gyakoriságalapú kutatások szerint a különféle nyelvi korpuszok hatalmas segítséget nyújtanak ebben, hiszen a korpuszokon alapuló adatvezérelt tanulás (data driven learning) lehetővé teszi a diákok számára, hogy a különböző nyelvi adatbázisokból kinyert adatok vizsgálatával felfedezzék a nyelvhasználat sémáit és mintáit (lásd Boulton, 2011). Az adatvezérelt tanulás gyakorlati megvalósításáról a 10. fejezetben ejtek szót. A következő fejezetben pedig a receptív-produktív, valamint az implicit és explicit szótanulás közötti különbségeket tárom fel.