Az ANPS kérdőívvel végzett kutatások negyedik csoportja széles körű alkalmazási lehetőségekről árulkodik (pl. a neuropszichoanalízistől a művészi kreativitáson át a zenepszichológiáig). A zenehallgatás által kiváltott nosztalgiaérzést előre jelezte a KERESÉS és a SZOMORÚSÁG skála (Barrett és mtsai, 2010). Továbbá, fMRI vizsgálattal kimutatták, hogy a nosztalgiára való hajlam és a szomorúság (mint vonás) előre jelzi a nosztalgiaértékek és az agyi válasz közti kapcsolatban megmutatkozó egyéni különbségeket a prefrontális, temporális, limbikus és paralimbikus területeken (Barrett és Janata, 2016). Az ANPS skálák nemcsak az ismerős zenére adott reakciókat befolyásolják, hanem ismeretlen dallamok hallgatását is (Janata és mtsai, 2018). A FÉLELEM skálán magas pontszámot elért személyek hosszabb ideig hallgatták az ismeretlen zenét. A szerzők ugyan nem adnak magyarázatot erre a váratlan eredményre, de valószínűleg az akusztikus inger alapos feldolgozása történik ilyenkor. A KERESÉS skála és a zenehallgatás hossza között pozitív korrelációt találtak. A szerzők szerint a magas kereséssel jellemezhető személyek azért hallgatják tovább az ismeretlen zenét, mert új zenei elemeket várnak, és nagyobb valószínűséggel döntenek úgy, hogy nem hallgatják tovább a zenét, mert megunták. A JÁTÉKOSSÁG skála pontszám szintén kapcsolódott a kíváncsisághoz, csakúgy mint a Spiritualitás skála. A zene által kiváltott esztétikai érzelmi válasz általában együtt jár az érzelmi csúcsélménnyel. Ennek objektív mutatója lehet a pupilladilatáció mértéke (Laeng és mtsai, 2016). Azért esett a választás erre a mutatóra, mert a pupilladilatáció mértéke követi az agytörzsi noradrenerg magok (pl. locus coeruleus) tüzelési mintázatát, így viszonylag pontosan jelzi az autonóm idegrendszeri változásokkal együtt járó arousalváltozást (Gilzenrat és mtsai, 2010). Zenehallgatással összefüggésben a pupilladilatáció egyaránt utalhat kognitív feldolgozásra (ti. a személy intenzív figyelmet fordít az ingerre, tudatos feldolgozás történik) és affektív folyamatok jelenlétére is (ti. magas arousalszinttel járó intenzív érzelmi élményre) (Hess és Polt, 1960 idézi Laeng és mtsai, 2016). A kísérlet résztvevői vagy a saját maguk által választott dalt hallgatták, vagy a mások által választott dalokat. A feladatuk az volt, hogy gombnyomással jelezzék, ha bizsergető érzést élnek át. Ez az érzés gyakrabban megjelent a saját dalok hallgatása során, mint a mások által választott daloknál. A HARAG skálára adott pontszám negatív kapcsolatban volt a bizsergető érzések gyakoriságával, a Spiritualitás skála pontszám pedig pozitívan korrelált a bizsergető érzés alatti pupilladilatációval. Az eredményeket azzal magyarázták, hogy a bizsergető érzés utalhat az egyén társas érzékenységére, következésképp a HARAG skálán elért magas pontszám gyengébb hajlamot jelez a zene által kiváltott bizsergető érzések átélésére. Általánosságban fogalmazva tehát az egyén érzelmi változékonysága egyfajta mutatója lehet az autonóm válaszoknak.