Az elsődleges érzelmi vonások különböző kultúrákban feltárt azonos mintázata alátámasztja Panksepp elméletét a kéreg alatti érzelmi rendszereket illetően (Panksepp, 1998). Ugyanakkor azt ő is hangsúlyozza, hogy az elsődleges folyamatokat másodlagos folyamatok formálják a fejlődés során, tanulás által, míg végül megjelennek a harmadlagos, kérgi kognitív rendszerekhez kötött szabályozási folyamatok (Panksepp és mtsai, 2017). A kéreg alatti érzelmi rendszerek működését társas-kulturális tényezők alakítják megerősítés által (pl. jutalmazással és büntetéssel). Ennek elsődleges terepe lehet a család (elsősorban a szülő-gyermek kapcsolaton keresztül), de tágabb, kulturális kontextusban is értelmezhető, amikor az adott kultúra nyújt keretet az egyéni érzelmek megélésére, címkézésére és kimutatására. Ezek a kultúraspecifikus jegyek is tetten érhetők az ANPS skálák egymással való kapcsolatában (vagy éppen a szignifikáns kapcsolat hiányában). Eltérés mutatható ki például a GONDOSKODÁS rendszer működésében. Egyes kultúrákban a szorongással függ össze, ami a FÉLELEM skálával való korrelációban mutatkozik meg, például az amerikai (Davis és mtsai, 2003), spanyol (Abella és mtsai, 2011), francia és kanadai populációkban (Pahlavan és mtsai, 2008; Orri és mtsai, 2017; Pingault, Pouga és mtsai, 2012). Más kultúrákban, mint például a szerb és a német (Montag és mtsai, 2019; Knezevic és mtsai, 2019), a szeparációra adott válasszal áll kapcsolatban, azaz a GONDOSKODÁS a SZOMORÚSÁG skálával korrelál. A magyar eredmények ez utóbbi kapcsolatot támasztják alá, az előbbit nem. Tehát a magyar eredmények hasonlóságot mutatnak más közép-európai országok felméréseivel. Ennek hátterében a kultúra által közvetített, hasonló társas-érzelmi szocializációs hatásokat sejtünk.