Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


Bepillantás az iskolapadokba

Láttuk az eddigi fejezetekben, hogy a jelenleginél sokkal átgondoltabb, egységesebb, jobban szabályozott és hatékonyabb módon kellene a környezeti nevelés és a fenntarthatóságra nevelés kérdéskörét kezelni, megvalósítani. Ez vezethetne csak érdemi eredményhez, össztársadalmi szintű szemléletváltozáshoz. Mit jelent ez a valóságban? Az iskolákba minden nap megérkeznek azok a diákok, akik egy a természettől mostanra már szinte teljesen elszakadt világban élik mindennapjaikat. A természettel nem vagy alig találkoznak, a természetben való létezésről nagyon keveset tudnak, sőt a természeti törvényeket is csak a tankönyvből, tanóráról ismerik; a saját bőrükön nagyon ritkán van módjuk megtapasztalni. Ebben a természettől elszakadt világban minden percben reklámüzenetek tömegével találkoznak. Az utcán plakátok, óriásplakátok veszik körül őket, a tömegközlekedési eszközökön, plázákban, közterületeken és közintézményekben villogó, mozgó és hangos, esetleg 3D-s kisebb-nagyobb kivetítők mellett ácsorognak, tv-ékből, rádiókból tódulnak rájuk a nem kért és nem várt üzenetek, eközben pedig okos-eszközeik a saját GPS koordinátáik, böngészési előzményeik és közösségi portálokon leadott lájkjaik alapos elemzésének eredményeként kiválogatott, testreszabott reklámokkal bombázzák őket. Így minden egyes nap rengeteg reklám, a gondolkodásunkat, preferenciáinkat és elsősorban fogyasztással, vásárlással kapcsolatos döntéseinket befolyásolni akaró (és többnyire tudó) manipulatív üzenet ér el minket, feltehetően jóval több, mint valaha.

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave