Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


A környezeti viszonyulás, környezeti attitűdök mérése

A környezeti viszonyulás, azaz a természeti környezettel kapcsolatos értékeink és attitűdjeink mérése kutatások hosszú sorát motiválta (Dunlap et al. 2000, Dunlap 2008, Kaiser et al. 2007a, Hawcroft & Milfont 2010, Milfont & Duckitt 2010, Xiao et al. 2019, Cruz & Manata 2020). Az emberek környezeti viszonyulását számszerűsítő kérdőíves mérőeszközök kifejlesztése és használata több mint négy évtizedes múltra tekint vissza. A legkorábbi jól ismert kvantitatív mérőeszközök közé tartozik az ökológiai skála (Ecology Scale; Maloney & Ward 1973), a környezeti aggodalom skála (Environmental Concern Scale; Weigel & Weigel 1978) és az új környezeti paradigma skála (New Environmental Paradigm Scale; Dunlap & Van Liere 1978). Az első évtizedek felnőttek számára tervezett mérőeszközeit jól áttekinti Gray és mtsai (1985) munkája, míg a gyermekek számára tervezetteket Leeming és mtsai (1993) munkája. A népszerű új környezeti paradigma skálát (NEP skála) később felülvizsgálták és átnevezték új ökológiai paradigma skálára (átdolgozott NEP skála; Dunlap et al. 2000, Dunlap 2008). Bár a NEP skálát számos kritika érte mind megbízhatóságával (pl. Hawcroft & Milfont 2010, Zhu & Lu 2017), mind dimenzionalitásával (Dunlap 2008, Hawcroft & Milfont 2010, Brennan et al. 2014, Bernstein & Szuster 2018), mind néhány tételének bizonytalan válaszadásra okot adó megfogalmazásával kapcsolatban (Lalonde & Jackson 2002, Lundmark 2007, Kopnina 2011), a NEP skála még mindig széles körben használatos. A NEP skála a vele szemben megfogalmazott kritikák ellenére (ezeket magyarul jól összefoglalja Csonka 2019-es munkája) értékes betekintést nyújt a felnőttek (pl. Davis et al. 2019, Ntanos et al. 2019, Xiao et al. 2019) és a gyermekek környezeti attitűdjeivel, világnézetével kapcsolatban (pl. Manoli et al. 2007, Grúňová et al. 2019, Robinson et al. 2019). A fent említett skálákon kívül számos más mérőeszközt is megalkottak, amelyek közé esetenként nagyon különböző skálák is tartoznak, mint például a természettel való kapcsolatot mérő skálák (pl. Schultz 2001, Mayer & Frantz 2004, Leary et al. 2008, Davis et al. 2009, Nisbet et al. 2009), a környezeti identitást mérő skálák (Cook et al. 2002, Clayton 2003, Stets & Biga 2003, Whitmarsh & O'Neill 2010, Davis et al. 2011), a környezettel kapcsolatos érzéseket és viselkedési szándékokat vizsgáló skálák (például Cordano et al. 2003, vagy a Maloney és Ward féle 1973-as ökológia skála és a Leeming és mtsai féle 1995-ös CHEAKS skála érzelmi érintettséget és verbális elkötelezettséget vizsgáló alskálái). Ide tartoznak továbbá a környezeti szabályozással kapcsolatos politikai elvárásokat mérő skálák (Klineberg et al. 1998, Cordano et al. 2003, Lang 2011), a környezettel kapcsolatos tetteink következményeinek tudatosságát, a felelősségvállalást, illetve az áldozatkészséget vizsgáló skálák (pl. Stern et al. 1999, Kaiser et al. 1999b, de Groot & Steg 2008, Yousefpour et al. 2019) és még sok más hasonló skála (Tarrant & Cordell 1997, Dunlap & Jones 2002, Kaiser et al. 2007ab, Milfont & Duckitt 2010, Levine & Strube 2012). De a természeti környezethez való viszonyulás helyet kap az értékorientációt vizsgáló skálák között is (pl. az egoista, az altruista és a bioszférista értékek skálái; Stern et al. 1999, Stern 2000, de Groot & Steg 2008).

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave