Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


A környezetbarát viselkedés mérése

A környezetbarát viselkedés (pro-environmental behaviour; PEB), más néven környezeti szempontból jelentős viselkedés (environmentally significant behaviors; például Stern 2000) vagy ökológiai magatartás (ecological behaviors; például Kaiser 1998) annak érdekében megtett egyéni cselekvésekként határozható meg, melyek célja, hogy csökkentsék a természeti környezetünkre gyakorolt negatív emberi hatásokat (lásd Steg & Vlek 2009). A környezeti attitűdök méréséhez hasonlóan nincs tudományos konszenzus abban, hogy milyen kérdőíves mérőeszközök használata a legalkalmasabb a környezetbarát viselkedések mérésére. Számos különböző önbevalláson alapuló kérdőíves mérőeszköz ismert, amelyek általában mérsékelten pontosnak, de mégis többé-kevésbé mérvadónak bizonyultak a ténylegesen megvalósuló környezetbarát viselkedések becslése esetén (Kormos & Gifford 2014). Markle (2013) egy tanulmányában rámutat, hogy az általa áttekintett 49 környezetbarát viselkedéssel foglalkozó tanulmányban 42 különböző mérőeszközt használtak a környezetbarát viselkedés mérésére. Markle meghökkentő válasza eme megállapítására az volt, hogy kifejlesztette saját PEB-skáláját.

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave