Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


Célkitűzések

Számos tanulmányban vizsgálják a környezeti viszonyulást (azaz attitűdöket, értékeket, aggodalmakat) a válaszadók önbevalláson alapuló környezetbarát viselkedésével összehasonlításban, gyakran azzal a céllal, hogy a két mérés közül az egyiket a másik tükrében validálják (Markle 2013 számos ilyen példát említ). Más tanulmányok a környezetbarát viselkedés mögött álló mentális mechanizmusokat vizsgálják különböző jól kidolgozott modell keretében (pl. értékmeggyőződés-norma elmélet, indokolt cselekvés elmélet, tervezett magatartás elmélet, tervezett magatartás kiterjesztett elméletei; lásd fent). Ezek a tanulmányok rendszeresen beszámolnak a viselkedés és a környezeti értékek, attitűdök vagy viselkedési szándék közötti pozitív korrelációról (Kaiser et al. 1999a, Chen 2015, Whitley et al. 2018), vagy a környezeti értékek és attitűdök különböző, feltételezett hierarchikus rendszerbe foglalt elemei között (Vermeir & Verbeke 2008, Chen 2015, Whitley et al. 2018). Bár néhány tanulmány megkérdőjelezte ezeknek az utóbb említett korrelációs összefüggéseknek az érvényességét, az egymástól nem független attitűdváltozók módszertanilag hibás mérés-érvényesítési gyakorlatára hivatkozva (Kaiser et al. 2007b, 2018).

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave