Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


A NEP- és a 2-MEV-skálák egymással átfedő, illetve egymástól elkülönülő információtartalma

A fejezetben ismertetett vizsgálat fő célja a környezeti attitűdök és a környezetbarát viselkedés (PEB) mérésére használt számos mutató összehasonlítása volt. A környezeti attitűdöket a NEP-skálával és a 2-MEV-skála két aldimenziójával (a ’PRE’ megőrzés és az ’UTL’ használat aldimenziókkal), valamint az áldozatkészség jellemzésére adaptált, viselkedési szándékot mérő mutatóval (WTS) mértem. A négy mérőszám meglehetősen mérsékelt korrelációt mutatott egymással (a Pearson r-értékek 0,15 és 0,55 között mozogtak; kivéve a WTS és a PRE esetében a közös elemek miatt; lásd Módszerek). Amint azt korábban más tanulmányok is megmutatták (Liu & Chen 2019, Manoli et al. 2019), a 2-MEV-skála mindkét aldimenziója, a PRE és az UTL szignifikáns korrelációt mutatott a NEP-skálával. Míg az említett két aldimenzió gyakorlatilag független volt egymástól, és csak körülbelül 5%-ban magyarázták egymás varianciáját (5.1.1. táblázat). A jelen vizsgálat eredményeihez hasonló korrelációs mintázatot találtak a NEP-- és a PRE, illetve az UTL-skálák között a fent említett vizsgálatokban. A NEP- és a PRE-skálák pozitív korrelációt mutattak 0,46, 0,64 és 0,44 becsült korrelációs együtthatókkal (Liu & Chen 2019, Manoli et al. 2019, jelen vizsgálat). Míg a NEP- és az UTL-skálák negatívan korreláltak egymással, –0,53, –0,47 és –0,55 becsült korrelációs együtthatókkal (Liu & Chen 2019, Manoli et al. 2019, jelen vizsgálat). A PRE- és az UTL-skálák között hasonlóan kismértékű összefüggést talált további két tanulmány az alábbi korrelációs együtthatókkal: –0,17, –0,16 és –0,22 (Wiseman & Bogner 2003, Bogner 2018, jelen vizsgálat).

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave