Loading [MathJax]/jax/output/HTML-CSS/fonts/TeX/fontdata.js

Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


Környezetbarát viselkedés mérése során megfontolandó következtetések

A környezetbarát viselkedések mérésének tekintetében jelen vizsgálat a Rasch-típusú viselkedési skálák határozott előnyeire mutat rá. A Rasch-típusú viselkedési skálák, mivel figyelembe veszik a viselkedési nehézségeket, és konzervatív módon kezelik a környezetbarát viselkedések mérésében gyakori túlzott önértékelést, a legjobb választásnak számítanak az önértékelésen alapuló viselkedési elemzésekhez. Amennyiben a kérdőívi tételekre Likert-típusú skálán válaszoltak a kitöltők, a válaszok könnyen átkódolhatóak dichotóm válaszokra, és a Rasch-modell alapú, egydimenziós általános PEB-mutató könnyen kiszámítható belőlük. A számítás nem sokkal nehezebb, mint az egyszerű kompozit változók esetében, ugyanakkor érvényességét tekintve megbízhatóbb, konzervatívabb és a környezetbarát viselkedés különböző részterületeinek a skálában való reprezentáltságától függetlenül értelmezhető mérőszámot eredményez, amely nagymértékben mentes a viselkedési döntések szituációfüggő torzításaitól is (Kaiser 1998). Egy 15 tanulmány alapján készült metaanalízis feltárta, hogy bár erős összefüggés van (hatásméret: r = 0,46) az önértékelésen alapuló és a tényleges PEB között, mégis ezen összefüggés mértékéből az adódik, hogy így a tényleges viselkedés varianciájának körülbelül 80%-a megmagyarázhatatlan marad. Ez az eredmény rávilágít arra, hogy ahol lehetséges, a PEB méréséhez konzervatív mutatót kell választani.

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave