Az előző két fejezetben kitértem rá, hogy miért fontosak a környezeti attitűdmérésekben a standardizált, számos tanulmány által hitelesített attitűdmérő skálák. E skáláknak az egyik legelterjedtebb felhasználási területe, hogy különböző környezeti nevelési programokkal kapcsolatban vagy környezeti problémákkal összefüggésben ezekkel tudják vizsgálni az egyének környezethez való hozzáállását, ennek fejlődését, változását. E skálák azonban nem mindenhatóak. Láthattuk az 5.1. fejezetben, hogy nagyon sok elterjedt skála van, amelyek közül sokszor nehéz választani, másrészt gyakran egy-egy skálának is több változata terjedt el, ami megnehezíti a standardizált méréseket, és nehézzé teszi az egyes skálák különböző változatainak használata során az eltérő változatok segítségével született eredmények összehasonlítását. Hawcroft és Milfont (2010) például, az Új Ökológiai Paradigma Skála (röviden NEP-skála; New Ecological Paradigm Scale) különböző változatait használó tanulmányokat hasonlított össze. Több mint 300 NEP-skálát használó tanulmány részletes átnézése után 69 olyan tanulmányt választottak ki, amelyek megfeleltek a kritériumaiknak, azaz a NEP-skála meghatározott 3 változatából legalább 5 kérdőívi tételt használt, felnőtt populáción mértek vele és közölték vagy utólagos kérésre elérhetővé tették a mintára számolt átlagos NEP-pontszámokat. Az így kiválasztott 36 ország 139 mintáján alapuló 69 tanulmány vizsgálatával a következő fontosabb megállapításokra jutottak a NEP-skálával kapcsolatban. A vizsgálatokban a 15 tételes NEP-változathoz képest általában magasabb pontszámokat kaptak a 6 tételes NEP-változattal, és alacsonyabbakat a többi NEP-változattal. Tehát a NEP-skála különböző változatainak használata hatással lehet a környezeti attitűd mérésére, ezáltal a NEP-skálával végzett kutatások pontosságára és összehasonlíthatóságára (Hawcroft & Milfont 2010). A NEP-skálán túl, hazánkban is elterjedt standard környezeti attitűdmérő skála a Két Fő Környezeti Érték Skála (röviden 2-MEV; Two Major Environmental Values; Wiseman & Bogner 2003, Bogner & Wiseman 2006, Johnson & Manoli 2010, Manoli et al. 2019). Mindkét skálát hazánkban is több ízben alkalmazták környezeti attitűdök vizsgálata során (Nagy 2011, Hofmeister-Tóth et al. 2013, Piskóti 2015, Major 2018, Mónus 2021a), többek között ennek a két skálának egy-egy változatának használatán alapszik az 5.1. és 5.2. fejezet is. Fontos megjegyezni, hogy az előbb a NEP-nél említettekhez hasonlóan, a 2-MEV-skálának is több változatát publikálták. Egyik leggyakrabban használt változata az előző két fejezetben általam is bemutatott változat, amely először egy 2011-es publikációban tűnt fel (Johnson & Manoli 2011), majd a fejlesztők ugyanezt a változatot használták változatlan formában jóval későbbi publikációikban is (pl. Manoli et al. 2019), míg a régebbi tanulmányokban sokszor más változatokat használtak (pl. Bogner & Wiseman 2004, 2006). Ennek ellenére újabban is megjelent egy eltérő változat, amelyben az eredeti fejlesztők egyike jelentősen átalakította a mérőeszköz két fő értékdimenzióját alkotó tételeket (Bogner 2018). Ez az új változat azzal kecsegtet, hogy az eredeti két fő értékdimenzió, a „megőrzés” és „használat” dimenzió mellett, egy harmadik fontos, a másik kettőtől többé-kevésbé független értékdimenziót, a „természet csodálata” dimenziót is megbízhatóan méri. Míg az eredeti két fő dimenzió mérése nem szenved csorbát, holott eredetileg ezek egyike, a „megőrzés” dimenzió tartalmazott a természet csodálatára vonatkozó tételeket, amelyeket ezen új változatban Bogner kivett a megőrzés dimenzió tételei közül. Így a változtatások jelentősen érintik a mérőeszköz belső struktúráját is (lásd 5.3.1. ábra). Bár az így kialakított 3 főfaktoros modell kecsegtető, hiszen az eddigi 2 fő értékdimenzió mellett mér egy harmadikat is, a „természet csodálatát”, amely dimenziónak a fontosságát több tanulmány is alátámasztja (Brügger et al. 2011, Kaiser et al. 2014, Kossack & Bogner 2012, Mayer & Frantz 2004). Ezen előnyök miatt a 3 főfaktoros modellt, vagy ennek tovább módosított változatát azóta több vizsgálatban alkalmazták, például Csehországban a környezeti nevelési folyamatok monitorozására is ennek alapján fejlesztettek ki egy környezeti attitűdöket is mérő kérdőív változatot (Cincera & Kroufek 2021, Cincera et al. in prep.). A várt előnyök ellenére a jelentős változtatás az eredeti 2 fő értékdimenzió struktúrájában felveti annak kérdését, hogy az eredeti mérőeszközzel mért, és az új mérőeszközzel mért „megőrzés” és „használat” dimenziók mennyire vethetőek össze. Ugyanazt mérik-e ugyanazon a néven ezek a különböző mérőeszközök?