Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


A kutatás háttere

A fejezetben ismertetésre kerülő kutatás a HAND Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség kezdeményezésével, az ELTE (Ember-Környezet Tranzakció Intézet), a Pécsi Tudományegyetem (Neveléstudományi Intézet), a Debreceni Egyetem (Neveléstudományi Doktori Program) és a Nyíregyházi Egyetem (Környezettudományi Intézet) kutatóinak együttműködésével zajlott. A HAND fejlesztéssel, valamint fenntarthatóságra és globális felelősségvállalásra neveléssel foglalkozó nemzetközi civil szervezeteket tömörítő szövetségként hazai és nemzetközi partnereivel együttműködve szemléletformáló, kapacitásépítő és kutatási tevékenységek keretében szeretné elősegíteni a globális felelősségvállalás és gondolkodásmód egyre átfogóbb megjelenését, térnyerését. A Szövetség, elsősorban kezdeményezőként, több hazai kutatást végzett a globális nevelés hazai helyzetének átfogó elemzésére (HAND Szövetség 2009, Galambos–Láng 2010, Németh 2019). Egy ilyen kérdőíves kutatás volt a jelen kutatás közvetlen előzménye is, amelyet pedagógusszakos egyetemi hallgatók körében 2012-ben végeztek (Hain & Nguyen 2012). E tanulmány egyik fő célja, hogy a két vizsgálat eredményeinek összevetésével közel tíz év távlatában tájékoztató jellegű képet adjon a globális nevelés tartalmi hangsúlyainak alakulásáról a magyarországi pedagógusképzésben a hallgatói válaszok tükrében.

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave