Mónus Ferenc

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben


Célkitűzések

A vizsgálat egyik fő célja volt, hogy össze tudjuk hasonlítani a pedagógusszakos egyetemi hallgatók globális témákban való tájékozottságát, illetve a képzésük során ezzel kapcsolatban megjelenő témák hallgatók által érzékelt gyakoriságát és hangsúlyát az egy évtizeddel korábbi hasonló kérdőíves kutatás eredményeivel. Így képet kapjunk róla, hogy a hallgatók megítélése alapján közel egy évtized alatt (2012 és 2021 között) a globális nevelés pedagógusképzésben való megjelenése változott-e jelentősen. Célunk volt még megvizsgálni, hogy a hallgatók globális témákban való tájékozottsága kapcsán feltett kérdéseinkre adott válaszok alapján hogyan csoportosíthatóak a globális témák, azaz mely témákban való jártasság mely más témákban való jártassággal párosul. Célunk volt még megismerni, hogy a pedagógushallgatók milyen pedagógiai módszerekkel ismerkednek meg a képzésük során és ezek közül melyek azok, amelyeket legalkalmasabbnak tartanak a globális témakörök oktatása során. A tájékozottságon túl egy kérdőívblokkban megkérdeztük a hallgatókat arról, hogy mennyire érzékelik a globális problémák fontosságát, illetve ezen problémák enyhítését célzó cselekvésekben, akciókban, kezdeményezésekben ők maguk mennyire aktívak. Legvégül pedig kíváncsiak voltunk rá, hogy globális kérdéskörökben való tájékozottság (illetve az ezek alapján felállított faktorok), a globális problémák érzékelése és az enyhítésüket célzó aktivitás milyen egyéb változókkal függenek össze, mint például a képzés szakterülete, a nem, a kor, a szülők iskolázottsága, a lakóhely mérete, a képzésben eltöltött idő vagy az egyetemek közötti különbségek.

Eredményesség és mérése a fenntarthatóságra nevelésben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Debreceni Egyetemi Kiadó

Online megjelenés éve: 2024

ISBN: 978 963 615 170 6

A gyermekek és a fiatalság a jövő záloga, ugyanígy a gyermekek és a fiatalság oktatása, nevelése is az. Ha hajlandóak vagyunk meglátni és elismerni, hogy az emberiség környezet átalakító tevékenysége során olyan messzire ment el, hogy már saját gyermekeink, sőt talán saját magunk biztonságos környezetét veszélyeztetjük, és ha ezen változtatni akarunk, akkor az egyik legkézenfekvőbb út az oktatás környezeti indíttatású átalakítása. Oktatási intézményeink oktatási és nevelési gyakorlatát úgy kell meghatározni és megvalósítani, hogy ezek a környezetéért felelősséget vállaló ember és társadalom felé való átállást szolgálják. Szükség van tehát az oktatási és nevelési gyakorlat átalakítására. Fontos, hogy a különböző oktatási szintekről kikerülő következő generációk természeti környezethez való viszonya valóságosabb legyen, szemléletük segítse őket az emberi tevékenységek által a környezetre rótt terhek mérséklésében. Az oktatási intézményekben megszerzett tudásuknak pedig lehetővé kell tennie, hogy a jövőben feltehetően egyre gyorsabban változó környezeti viszonyok közepette életük során rugalmasan és olyan technológiákkal, illetve társadalmi struktúrákkal alkalmazkodjanak, melyek nem fokozzák tovább az előttünk és az előttük tornyosuló környezeti problémákat. … A könyvben a fenntarthatóságra nevelés hazai folyamatainak áttekintését követően esettanulmányok formájában mutatom be saját kutatásaimat a következő területeken: egy felsőoktatási intézmény (a Nyíregyházi Egyetem) fenntarthatóságra nevelési tevékenységének leíró összegzése (4. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő szemlélet változásának nyomon követését megalapozó kvantitatív mérési módszerekkel kapcsolatban fennálló dilemmák (5. fejezet); a fenntarthatóságra nevelés eredményességének kvantitatív vizsgálata különböző oktatási intézményekben (6. fejezet); a fenntarthatósághoz és a környezethez fűződő viszonyulást, attitűdöket vizsgáló egyéb kvantitatív kutatások (7. fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/monus-eredmenyesseg-es-merese-a-fenntarthatosagra-nevelesben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave