Amikor az egészséges csoportban az elemzést képcsoportonként végeztük, akkor az IAPS-mutatók korrelációja a következőképpen alakult: a kellemetlen képek valenciájának megítélése közepes mértékű negatív korrelációt mutatott az intenzitással (r = −0,43; p < 0,01), ami azt jelenti, hogy a gyermekek minél kellemetlenebbnek tartottak egy képet, annál feszültebbnek érezték magukat. A kellemességre vonatkozó ítéletek erős pozitív kapcsolatot mutattak a kontrollal (r = 0,71; p < 0,001), másképpen fogalmazva, minél kellemetlenebbnek tartottak egy ingert, annál inkább a kiszolgáltatottságot, nehéz irányíthatóságot társították hozzá a gyerekek, vagy másként fogalmazva minél kellemesebbnek értékeltek egy képet, annál erősebb kontrollélményről számoltak be. Az arousal és a kontroll mutatói között közepes negatív kapcsolatot találtunk (r = −0,4; p < 0,05), azaz minél nagyobb feszültséget keltett egy inger, annál nehezebb volt kontrollt gyakorolni felette, annál nehezebbnek élték meg az adott érzelmi állapot szabályozását. A kellemes képcsoport esetében nem kaptunk együttjárást. A semleges szociális tartalmú ingereknél a kellemesség pozitív viszonyban volt a kontrollálhatósággal (r = 0,39; p < 0,05), vagyis minél kellemetlenebb volt az inger, annál nehezebb volt kontrollálni azt, másként fogalmazva minél kellemesebb volt az inger, annál nagyobb volt az észlelt kontroll mértéke. A semleges tárgyak csoportjában a valencia korrelált az arousallal (r = 0,38; p < 0,05), azaz a magasabb kellemességi ítéletekhez nagyobb intenzitás társult.

A problémás kontrollcsoport esetében az összesített mutatók közül a valencia gyenge pozitív kapcsolatot mutatott a kontrolldimenzióval (r = 0,36; p = 0,052). Ez azt jelenti, hogy minél kellemesebb érzést váltott ki egy kép, a gyerekek annál kontrollálhatóbbnak ítélték a képek által kiváltott érzelmet.

A kellemetlen képcsoport esetében szintén a valencia és a kontroll között kaptunk közepes mértékű korrelációt (r = 0,53; p < 0,01). A kellemes ingerek értékelésére az volt jellemző, hogy minél kellemesebbnek találtak egy ingert, annál magasabbra értékelték annak intenzitását is (r = 0,38; p < 0,05); valamint közepes mértékű korreláció mutatkozott a valencia és kontroll között (r = 0,65; p < 0,001). A semleges szociális tartalmú képek esetében a valencia és az intenzitás, illetve a valencia és kontroll között találtunk közepes erősségű kapcsolatot (valencia – arousal: r = 0,41; p < 0,05; valencia – kontrollálás: r = 0,52; p < 0,01). A semleges tárgyakra adott értékek nem mutattak együttjárást.

A Vadaskerti nem problémás csoport esetében az összesített mutatók közül a valencia közepesen korrelált az arousallal, és szintén közepes mértékben a kontrollal (valencia – arousal: r = 0,52; p < 0,01; valencia – kontrollálás: r = 0,47; p < 0,05). A képcsoportonkénti elemzés alapján megállapítottuk, hogy a kellemetlen és a kellemes képcsoportban a valencia pozitívan korrelált az intenzitással (kellemetlen: r = 0,43; p < 0,05; kellemes: r = 0,35; p = 0,06). Vagyis, minél kellemesebbnek találták az ingert, annál nagyobb feszültséggel jellemezték azt az érzést. A valencia – arousal korrelációt kimutattuk a semleges tárgyak esetében is (r = 0,56; p < 0,01). Továbbá, mindkét semleges képcsoportnál együtt járt a kellemességre és a kontrollálásra adott pontérték (semleges szociális képcsoport: r = 0,46; p < 0,05; semleges tárgy: r = 0,56; p = 0,06).

A Vadaskerti problémás csoportnál az összesített mutatók esetében a valencia gyenge pozitív, míg az arousal gyenge negatív kapcsolatot mutatott a kontrollálás mutatóval (valencia – arousal: r = 0,29; p < 0,05; arousal – kontroll: r = -0,38; p < 0,01). A negatív képcsoportnál a valencia közepesen korrelált a kontroll mértékével (r = 0,54; p < 0,001). A pozitív képeknél szintén közepes kapcsolat volt a valencia és az arousal között (r = 0,44; p < 0,01). A két semleges képcsoportban gyenge negatív összefüggést találtunk az intenzitás és a kontrollálhatóság között (semleges szociális képcsoport: r = −0,32; p < 0,05; semleges tárgyak: r = −0,31; p < 0,05), tehát minél kellemetlenebb érzést váltott ki egy inger, annál nehezebb volt szabályozni az adott érzelmi állapotot.

A következő részben a képcsoportonkénti elemzéseket összegezzük. A negatív ingereknél a legszorosabb együttjárásokat az egészséges kontrollcsoportnál találtuk. Azt találtuk, hogy minél kellemetlenebb volt egy inger, annál nagyobb feszültséget keltett, valamint, ha nagyobb feszültséget keltett, nehezebb volt kontrollálni azt, illetve minél kellemetlenebb volt az inger, annál könnyebben elárasztotta a személyt, és annál nehezebbnek élte meg a kontrollálást. A negatív ingerekkel való bánásmód tekintetében a két problémás csoport abban hasonlított egymáshoz, hogy a valencia és a kontrollálás között közepes erősségű pozitív kapcsolat volt, míg a Vadaskerti nem problémás csoportnál nem volt meg ez a kapcsolat. A Vadaskerti nem problémás csoportnál a valencia nem a kontrollállással, hanem az intenzitással mutatott hasonló erősségű kapcsolatot, tehát minél pozitívabbnak találták az adott ingert, annál nagyobb feszültséget indukált, ugyanakkor ehhez nem társult a kontrollálhatóság élménye, ahogy az az egészséges kontrollcsoportnál kimutatható volt. A Vadaskerti nem problémás csoportot az is megkülönböztette az egészséges kontrollcsoporttól, hogy a valencia és az arousal közti összefüggés ellentétes irányú volt a két csoport esetében. Az egészséges kontrollcsoportnál a feszültség együtt nőtt a képek negativitásával, míg a Vadaskerti nem problémás csoportnál csökkent, tehát a kellemesség függvényében nőtt az arousal. Ez a kellemes ingereknél tapasztalt együttjárásokra hasonlított. Úgy tűnt, mintha ennél a csoportnál nem lett volna megkülönböztetett válasz az ingerek valenciájának függvényében. Pontosabban, a kellemetlen ingerek megítélése közelített a semlegesek (kevésbé negatívak) felé, ahogy azt a kevertmintás varianciaanalízisnél is láttuk (28–30. ábra).

A pozitív ingerek megítélésénél minden csoportban pozitív kapcsolat mutatkozott a valencia és az arousal között (0,35–0,44). Kiemelkedett a problémás kontrollcsoport, hiszen náluk a valencia és a kontrollálás között közepes erősségű pozitív kapcsolatot tártunk fel. Más csoportokban nem találtunk ilyen jellegű összefüggést.

A semleges szociális ingereket tekintve a valencia és kontroll között közepes erősségű kapcsolatot mutattunk ki az egészséges kontroll, a problémás kontroll és a Vadaskerti nem problémás csoportnál. A Vadaskerti problémás csoportnál azonban eltérést tapasztaltunk. Ez utóbbi csoportnál nem a valencia, hanem az intenzitás korrelált a kontrollálás dimenzióval negatív irányban. Következésképpen, az érzések feletti kontroll élménye nem a kellemességhez kapcsolódott (ti. a pozitív érzések felett könnyebb uralkodni), hanem az intenzitáshoz (ti. minél nagyobb feszültséget váltott ki az inger, annál nehezebb volt kontroll alatt tartani). Mindemellett a problémás kontrollcsoportnál a valencia és az intenzitás szintén pozitív összefüggést mutatott, tehát az inger pozitív értékelésével együtt nőtt az aktivációs szint.

A semleges tárgyaknál a két nem problémás csoportban közös volt, hogy a valencia és az arousal gyenge vagy közepes pozitív korrelációt mutatott, míg a Vadaskerti problémás csoportnál ismét az arousal és a kontrollálás között tártunk fel fordított kapcsolatot, ahogy azt a semleges szociális képcsoportnál is láttuk.

A korrelációs eredmények értelmezésénél azért vagyunk óvatosak, mert a statisztikai eljárás – jelen keretek között – nem teszi lehetővé az ok-okozati viszonyok megállapítását. Az eredményekkel azonban szeretnénk rámutatni arra, hogy az IAPS egészséges, szubklinikai és klinikai csoportoknál eltérő összefüggéseket mutat. Ezáltal az IAPS érvényessége igazolást nyert nemcsak a felnőttek körében végzett személyiséglélektani kérdőíves adatfelvétel során, hanem klinikai gyermekpopuláción vizsgálódva is.