Kerpics Judit: Jósika Júlia irodalmi munkássága • A 19. századi emigrációs kulturális transzfer és a szociális normativitás összefüggéseiben
›
III. Jósika Júlia és a nőnevelési irodalom
›
III.4. Új médium, új olvasat
›
III.4.4. Nervozitás

III.4.4. Nervozitás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második kategóriába tartozik a Bátorság után következő Egy nagy betegség, amely korábban Korunknak divatbetegsége1 címmel 1857-ben jelent meg a Nővilágban. Ez a szövegpár több módosítással, hosszabb elhagyott és betoldott részekkel került be a Pályavezetőbe. A könyvfejezet felütésével a tematikus összetartozáson túl szövegbeli kohéziót is teremt az előtte állóval:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azon bátorsággal vagy lélekerővel, melynek üdvösségét sőt szükségét mult czikkünkben bebizonyitni igyekeztünk, szemközt áll egy baj, gyengeség vagy betegség, mely annyira erőt vesz a mostani ivadékon, hogy majdnem ragálylyá kezd válni.
E divatos és kedvencz betegség a nervozitás.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanácsadó könyv előző fejezetével nemcsak a betoldott, direkt visszautalás teremt kapcsolatot, hanem az emberi erények (bátorság, lélekerő) dichotómiája is; a „nervozitást” ugyanis a gyávasággal, a gyengeséggel és a lustasággal állítja párhuzamba:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha valaki gyáva, és saját árnyékától fél, azt meg kell neki bocsájtani, mivel nervozus ember; ha egyik vagy másik elhanyagolja gazdaságát vagy másféle foglalatosságát és egész nap a henye méhkirályné szerepét játsza, azaz semmitsem csinál, míg mások érte fáradoznak, nem lehet szegényt hibáztatni, mert nervozitása nem engedi a kifárasztó munkát.
Hölgyeinkkel épen igy vagyunk.
A serdülő leányka, kinek még tudni sem kellene mi a nervozitás, és vannak-é neki idegei vagy sem, már ürügyül használja e betegséget, hogy csekély kötelességeit mellőzhesse […]3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindez kontrasztos játékba hozza az Egy nagy betegség után álló Kedélyesség fejezetet is, amely mintegy válaszul a „nervozitás” örve alatt felsorakoztatott gyengeségekre az egészséges, stabil jó kedély erejét dicséri. Habár az utóbb idézett bekezdés már a hetilapos közlésben is szerepelt, itt mégsem feltételezhető semmiféle kapcsolat a Nővilágban egymáshoz képest több hónap vagy több év eltéréssel közölt Korunknak divatbetegsége, Kedélyesség4 és Lélekerő között. Az újságcikkek hangvétele nem törekszik egységességre, itt a szerző mindig az aktuális körülményekhez és témához illő retorikát választ. Így például míg a Lélekerő emelkedett, kissé komor stílusban, már-már vészjósló módon buzdít a veszélyre való felkészülésre – és ily módon probléma nélkül átemelhető volt a Pályavezetőbe –, addig a Korunknak divatbetegsége humoros, oldott hangnemet üt meg, és leginkább az ideggyengeséget mímelő, az állandó betegség állapotába belekényelmesedő embertípus nevetségessé tételét célozza olyan modorban, ami zsurnalisztikában helyénvaló, fiatal lányoknak szóló, magát komolyan vevő tanácsadó könyvben azonban nem az. Az alábbi humorosnak szánt passzus ki is maradt a kötetből:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemrég egy ismerős férfival beszélgettem e tárgyról, s ő e kérdésre következőképen felelt: „Azt hiszem, hogy egy kis virgás, jól alkalmazva, jobban segítene e bajon, mint száz meg száz orvostudor.”
Én, barátnéja nem lévén a régi virgás-nevelésnek, e gyógymódot ugyan nem merném ajánlani; de azt hiszem, hogy kissé nagyobb szigor enmagunk s gyermekeink iránt, rövid idő alatt nagyot segítene az ugynevezett nervositáson, ha nem is birná azt gyökerestől kiirtani.5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A cikk szarkasztikus zárlata sem szerepel a könyvben – ami akár tréfás Jane Austen-utalás is lehet:6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szóval, hogy egy argumentum ad hominemmel fejezzem be kis czikkemet – tegyük a nervositással azt, mit egyik ismerősöm házánál a köhögéssel tett, azaz: tiltsuk el.
Ezen ismerősöm t. i. annyira ki nem állhatta a köhögést, hogy házánál senkinek nem volt szabad köhögni, sem gyermeknek, sem cselédnek; s a minő hihetetlen is a dolog, csakugyan senki nem köhögött; mi igenis a mellett szól, hogy betegségben ugy, mint minden másban e világon, legtöbbet tesz az erős akarat.7
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elsősorban felnőtt olvasókra számító hetilapban az ilyen mulattató kijelentések nemcsak hogy megférnek, de kívánatosak is. A Korunknak divatbetegségeit lehozó lapszám címoldalán Jókai Mór Bolivárjának tragikus kimenetelű záróepizódja olvasható, melynek sötét hangulatát Lisznyai Kálmán játékosan enyelgő szerelemes verse oldja. Mindezt Vajda János emelkedett hangvételű esszéje követi Arany Jánosról a Nővilág előző számában közölt Arany János-arckép kapcsán – ezután áll Jósika Júlia könnyed, humoros cikke a „nervositásról”. Látható, hogy az eredeti kontextusban a hetilap rovatainak hangulati ritmusába illeszkedik, a Pályavezetőben pedig egymástól függetlenül is értelmes, de egymás üzenetét a didaktikus szövegben szükséges redundanciával erősítő jellemformáló célzatú fejezetek egyike.
 
1 Jósika Júlia, „Korunknak divatbetegsége”, Nővilág 1. 39. sz. (1857. október 4.) 616–617.
2 Jósika, Pályavezető… 294. (kiemelés az eredetiben)
3 Jósika, Pályavezető… 296.
4 Jósika Júlia, „Kedélyesség”, Nővilág 3. 2. sz. (1859. január 9.) 17–18.
5 Jósika, „Korunknak divatbetegsége…” 617.
6 A Büszkeség és balítéletben Mrs. Bennet gyenge idegeire hivatkozva megtiltja Kittynek, hogy köhögjön. Köszönet a párhuzamért Hansági Ágnesnek.
7 Jósika, „Korunknak divatbetegsége…” 617. (kiemelés az eredetiben)
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave