Kerpics Judit: Jósika Júlia irodalmi munkássága • A 19. századi emigrációs kulturális transzfer és a szociális normativitás összefüggéseiben
›
III. Jósika Júlia és a nőnevelési irodalom
›
III.4. Új médium, új olvasat
›
III.4.6. Olvasás

III.4.6. Olvasás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szintén több cikk képezi az Olvasás fejezet alapját: a Nővilágban Pár szó az olvasásról1; Mit kell olvasni?2 címmel megjelent írásait dolgozta be a szerző ebbe a fejezetbe. Az Olvasás első és legfontosabb állítása, hogy ebben a korszakban már egyetlen férfi, nő, fiatal vagy korosabb ember sem engedheti meg magának, hogy műveletlennek mutatkozzék, és a legalapvetőbb elvárás mindenkivel szemben a rendszeres olvasás és önművelés. Az önművelésre, önnevelésre vonatkozó megjegyzés a könyv önreflektív szerepértelmezése is egyben: „[az olvasás] hasznos, mert jól választott olvasmány által igen sokat tanulunk, és nevelésünk hiányait később magunk pótolhatjuk”.3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fejezet második felének tétje a fiatal lányoknak megfelelő olvasmány kiválasztása. Eszerint a nőknek szóló szépirodalmi műveket tekintve is az angol regényirodalmat tartotta mintaadónak – szemben a véleménye szerint megkérdőjelezhető erkölcsiséget közvetítő francia regénnyel.4 A Pályavezetőben nem hirdeti címük megemlítésével az általa éles hangon bírált francia regényeket. A francia regényirodalom a korszakban saját hazájában sem volt botrányoktól mentes – s ne feledjük: ekkor már hét éve, hogy folytatásokban megjelent a Revue de Paris irodalmi lapban az erkölcsisége miatt sokat bírált és nagy hírnevet szerzett Madame Bovary, s habár az Ambrus Zoltán-féle magyar fordítás 1904-ig váratott magára5, a francia szöveg olvasása elméletileg nem jelenthetett problémát Jósika Júlia számára.6 (A szerző divattudósításaiban gyakran hivatkozik párizsi irodalmi és divatlapok cikkeire, tehát bizonyos, hogy járatott francia folyóiratokat.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A francia regényt, különösen a nőknek szóló francia regényt frivolnak és haszontalannak bélyegezni általános tendenciának számított a korabeli magyar sajtóban. A Nővilág többi szerzője körében is hasonló vélemény uralkodott. Hogy csak egy példát említsek, így fogalmaz a Nemzeti Színházban frissen bemutatott Mario Uchard La Fiammina című darabjáról a tárcaíró – feltehetően Vajda János:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Igen mulattató, midőn egy franczia komolyan fölteszi magában, hogy ő most egy drámát ir a családi érzések fölsége mellett, melyben egyuttal a frivól érzelmeket s gondolkozást keményen fogja megbüntetni. Ez szintolyan uj Párisban, mint merész, s ott e két tulajdon mindenekfölött kedves, hóditó erejü. A franczia közönség ugy sem ért az erkölcsileg igazhoz, akárhogyan szolgáltat igazságot, meg lesz elégedve azzal, hogy meg volt lepve valami uj ötlet által, mert ő minden áron meglepetni óhajt.7
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Olvasás fejezet előképének tekinthető, 1859-ben a Nővilágban közzétett Mit kell olvasni című cikkében is kikelt az „érzelgő s erkölcstelen sőt gyakran erkölcsrontó és szennyes” francia regények ellen. Ebben az írásában néhány szerzőt nevén is nevezett: George Sand és Xavier de Montépin műveit emeli ki, mint olvasásra nem méltó szövegeket.8 A könyvfejezet és az cikkek közötti retorikai eltérések nem csupán az explicit kritikai hangvételben mutatkoznak meg. A Nővilágban megjelent két cikk elsősorban az anyáknak szól. Itt a szülők és nevelők felelősségteljes feladatának tartja a kisasszonyok számára ideális könyvek kiválasztását; ez az elem azonban a Pályavezetőből hiányzik, hiszen ott éppen a fiatal lányok önnevelése a tét, ami által képessé válnak maguk választani az illő és illetlen, hasznos és haszontalan, erkölcsös és erkölcstelen szövegek közt.
 
1 Jósika Júlia, „Pár szó az olvasásról”, Nővilág 1. 51. sz. (1857. december 27.) 406–407.
2 Jósika Júlia, „Mit kell olvasni?”, Nővilág 3. 12. sz. (1859. március 20.) 177–178.
3 Jósika Júlia, Pályavezető… 268.
4 Jósika, Pályavezető... 273.
5 Rőhrig Eszter, „Flaubert »látható nyelve« Pór Judit Bovaryné fordításában”, Revue d’Études Françaises No. 15. 2010. 48. http://cief.elte.hu/sites/default/files/12rohrigeszter.pdf utolsó hozzáférés: 2018. január 29.
6 Pikáns adalék, hogy a Bovarynét első megjelenésének évében Juliet Herbert, Flaubert unokahúgának angol nevelőnője fordította először angol nyelvre. Lásd Julian Barnes, „Writer’s Writer and Writer’s Writer’s Writer”, London Review of Books (Archive) 2010. 32. 22. sz. https://www.lrb.co.uk/v32/n22/julian-barnes/writers-writer-and-writers-writers-writer utolsó hozzáférés: 2017. 04. 11.
7 Vajda János (szerk.), „Tárcza. Nemzeti szinházi játékrend”, Nővilág 3. 3. sz. (1859. január 16.) 47.
8 Jósika Júlia, „Mit kell olvasni…”
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave