IV.2.2.1. Falusi történetek a Délibáb Képes Naptárban: Jókai Mór – A világ vége

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Délibáb Képes Naptár célközönségének összetételéről többet is megtudhatunk a kalendáriumban megjelent további szövegek vizsgálata által. A kötet heterogén műfaji palettájáról a Varga Jánossal azonos műfajú szöveget kerestem ehhez a vizsgálathoz, így esett a választásom Jókai Mór A világ vége című elbeszélésére. A világ vége kiemelkedik a kalendáriumban közölt kisprózai művek közül, és egyben kontrasztot képez a Varga János tragikumával. Hansági Ágnes Irodalmi kommunikáció és műfajiság című könyvében mind a Varga Jánost, mind A világ végét a Dorfgeschichte (falusi történet) műfaj felől értelmezi – ez utóbbit Jókai Mór Népvilág című kötetkompozíciójának kontextusában, ahol a szöveg másodszor jelent meg.1 Hansági a Varga Jánost a Dorfgeschichte műfaján belül a katasztrófanovellák közé sorolja,2 A világ vége ezzel szemben szatirikus mű. A világ végétől rettegő, babonásan vallásos falusi kisközösségben játszódó cselekmény mellett Jókai párhuzamosan futó metanarrációban a kalendárium műfajának, általában vett szerzőinek, szerkesztőinek és olvasóinak parodisztikus leírását adja. A cselekmény kiindulópontja az, hogy egy kalendáriumban az 1818-as évre – a cselekmény idejére – megjósolják az Apokalipszist.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Valami bohó azt a mulatságot csinálta magának, hogy ezt a jóslatot kiírta valami kalendáriumban; a kalendáriumok akkor is olyan elismert tekintélyek voltak mindenféle jóslat dolgában, miként most […].3
… No de azonban engem nem azért tart ezen derék három naptárszerkesztő tyúkkal, kalácscsal, hogy én itt a kalendárium-csinálókra rosz élczeket gyártsak, hanem hogy írjak nekik novellát valami kegyetlenül érdekes tárgyról.4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „kalendárium-csinálókra” vonatkozó megjegyzést Jókai nem vette ki a később, de ugyanabban az évben novelláskötetben megjelent változatból sem, viszont itt általánosabb megfogalmazásban „a naptárszerkesztők”-ről,5 és nem „ezen három derék naptárszerkesztő”-ről beszél. A metanarratív szinten tett állításokat a cselekmény narrátora is továbbviszi, mintegy illusztrációnak használva az elbeszélés szereplőit a kalendáriumok olvasóiról és olvasásmódjáról tett szatirikus kijelentésekhez.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez időben jött tehát az a fatális esztendő [1818], mikor a kalendáriumokat így telerakták kőesővel, békahullással. Daykayné nagyasszonynak minden ez évben megjelent kalendáriuma megvolt, ott függtek szépen a szegen: a kassai, azzal a perspectivás emberrel a tábláján, a lőcsei, azokkal a híres anecdotákkal, a komáromi, a bevehetetlen várral, és a budai az éggömböt czirkalmazó tudóssal; és azok mid, egytől egyig megegyeztek abban, hogy sokkal jobb volna a világra nézve, ha épen nem volna a világon, mint oly gyalázatosan elmúlni, mint folyó esztendő julius 18-dik napján délutáni 5 óra 11’ és 6’’-kor pontosan véghez fog menni.6
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elbeszélő persze nem azonosítja saját olvasóit az elbeszélésben szándékosan elnagyoltan felskiccelt, iszákos, szőrös orrú, babonás, tudatlan hősökkel. Saját olvasóközönségéről szólva így nyilatkozik: „Hanem – most jut eszembe, hogy gentlemenek számára irok, a kiknek előbb be kell mutogatnom rendes forma szerint a magam embereit, mielőtt szóhoz hagynám őket jutni.”7 A szereplők bemutatása közben zárójeles megjegyzések beszúrásával saját munkamódszeréről is lerántja a leplet, mintegy gúnyt űzve magából az íróból is: „A nagyasszony mosolyog, szemeivel alázatosan hunyorít; a kis Czenczike pirul és lesüti a szemeit: (stereotyp bevezetés); valami ruhát varr: (prózai foglalatosság) […]”.8 Az olvasóval összekacsintó, a szövegből újra és újra kiszóló elbeszélő művelt férfi olvasóknak szánja a szövegét mulatságul. Az eredetileg főhősként bevezetett családfő a cselekmény idejére részeg kábulatban a háttérbe vonul. Felesége és özvegy szomszédasszonyuk együtt várják a világvégét, és ebben az extatikus állapotban megegyeznek, hogy egymás felé fennálló tetemes tartozásaikat semmisnek tekintik, közben a házaspár babonás, egyszerű lelkű lánya az özvegyasszony felvilágosult, Apokalipszis-tagadó fiával szerelembe esik, és a fiatalok házasságával ténylegesen kiegyenlítődnek a két család közti rendezetlen adósságok. A didakszis pusztán a kisszerű szereplők tévedéseire adott kisszerű bölcsességek formájában jelenik meg a szövegben; a szenteciózus megállapítások csak annyira komolyan vehetőek, mint maga a cselekmény. A szatirikus parasztábrázolás a kalendáriumolvasó egyszerű nép elmaradottságára, műveletlenség által konzervált hiszékenységére világít rá. Jókai elbeszélése szorosan véve teljesíti a Délibáb Képes Naptár profiljának megfelelő elvárásokat, de mindezt könnyed, szórakoztató módon teszi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Még egy szövegre hívom fel a figyelmet a Délibáb Képes Naptárból, ez pedig az egyik szerkesztő, Podmaniczky Frigyes Falusi élet. Nevelési rendszer9 című írása. Podmaniczky elsősorban a vidéki földbirtokosokat szólítja meg, és jószágaik, asszonyaik, gyermekeik és cselédjeik irányításáról ad tanácsokat számukra. A vidéki családi birtokok gondozását, az ahhoz való ragaszkodást a szülőföld és egyszersmind a haza iránti hűségnek, patrióta kötelességnek tekinti. Szinte magától értetődő módon a fiúgyermekeket ugyanebben a szellemben való nevelésre buzdítja otthon és jobb nevelőintézetekben. A lányok esetében már nem tartja szerencsésnek az intézeti nevelést, ezt a feladatot a család körére bízná. A falusi történetek szempontjából igazán érdekes rész csak ezután következik, mégpedig a parasztból jó cseléddé válás módjának és mikéntjének leírása. A cselédek egyre magasabb bérigényének és egyre kisebb munkakedvének kárhoztatásával kezdi a probléma vázolását, kitér az alsóbb néprétegek kocsmázási szokásaira, és arra biztatja a földesurakat, hogy legalább egy körzetben egyezzenek meg a legmagasabb adható bérről, így a cselédek követelései nem szökhetnek az egekbe. Javasolja a kevesebb cseléd alkalmazását és az elvégzett munka keményebb számonkérését. Valódi megoldásnak leginkább a parasztság – és ezáltal a cselédség – nevelését tekinti:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha magunk nevelünk cselédet, az lassankint, de biztosabban teszi magáévá a házirendet és szokásokat; gépileg, de mégis jókedvüen végzi a reá bizottakat, már csak azért is, mert nem kénytelen minduntalan más teendőkhöz vagy bánásmódhoz szokni.
Az ily magunknevelte cseléd könnyebben féken tartható, mert erkölcsi elveit nem meríti a nagy városok ivó- s kávéházaiban. Megszokják a rendet és csinosságot, megszeretik azt, s maguk sem akarnak többé ellenni nélküle.10
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Podmaniczky már-már dehumanizáló hangneme a paraszti származású cselédségre és annak nevelésére vonatkozóan nem kirívó vagy rendkívüli a korszakban. A nemesség és a parasztság közötti tényleges érintkezés minimális volt e társadalmi viszonyok közt, és az ebből fakadó idegenség és bizalmatlanság csak tovább növelte a távolságot. A Bertold Auerbach Schwarzwälder Dorfgeschichten című kötetének 1844-es megjelenését követő évben Trefort Ágoston a Pesti Hírlapban közölt kritikát a kötetről.11 A falusi történetek műfajteremtő novelláskötete egyik legnagyobb erényének tekintette Trefort azt, hogy ezen új típusú irodalmi szövegek által közelebb kerülhet a művelt olvasó az alsóbb néprétegek megértéséhez és megismeréséhez. Hansági Ágnes értelmezésében:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az irodalmi szöveg éppen esztétikai kapacitásának, illetve az esztétikai tapasztalat nem kizárólag kognitív, hanem antropológiai, érzéki-érzelmi jellegének köszönhetően sokkal alkalmasabb az idegenség kiváltotta szorongás feloldására, a megértésre, mint azok a más jellegű „ismeretterjesztő” szövegek, amelyek csupán információt közvetítenek.12
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jósika Júlia novellája ebben a kontextusban egy barbár, elmaradott, szenvedő parasztság szükséges felemelésére irányuló üzenetet hordoz. Az elbeszélés végén olvasható szerzői megjegyzés a Délibáb Képes Naptár szövegkörnyezetében magától értetődő módon jelöli ki a sötét tónusú szegénységábrázolás tanulságainak felhasználási körét. A Podmaniczky-szöveg nyilvánvalóvá teszi a naptárszerkesztők azon szándékát is, hogy a parasztság nevelését a földbirtokosok feladatának tekintik – saját jól felfogott érdekükben. A népnevelés fontosságának hangsúlyozására az üzenet várható hasznosulását nézve kevésbé alkalmas médium a Való és költött novelláskötetben való megjelenés, Jósika Júlia mégis benne hagyta az erre vonatkozó szerzői megjegyzést. A történet maga nem mutat be megoldási lehetőségeket, azonban a Délibáb Képes Naptár célkitűzéseihez igazodva túllép a művelt olvasó elborzasztásának szándékán.
 
1 Hansági Ágnes, Irodalmi kommunikáció és műfajiság. A Jókai-próza narrációs eljárásai a romantikától a korai modernségig (Budapest, Akadémiai, 2022) 281.
2 Uo. 281.
3 Jókai Mór, „A világ vége”, Délibáb Képes Naptár 1. (1857) 75.
4 Uo. 76.
5 Jókai Mór, A világ vége, Jókai Mór, Népvilág (Pest, Heckenast, 1857) 164.
6 Jókai Mór, „A világ vége”, Délibáb Képes Naptár 1. (1857) 78.
7 Jókai, A világ vége… 76.
8 Uo. 77.
9 Podmaniczky Frigyes, „Falusi élet. Nevelési rendszer”, Délibáb Képes Naptár 1. (1857) 137–143.
10 Podmaniczky, „Falusi élet…” 143.
11 Hansági, Irodalmi kommunikáció… 197.
12 Uo. 199.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave