Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


8.1. Kérdésfelvetés

Az érvelési hibák kétélűek: az ellenfél megtámadásának hatékony eszközei lehetnek, de vissza is üthetnek a támadóra. Amennyiben észrevétlenek maradnak, helyesként fogadtathatnak el egy hibás álláspontot. Ha pedig fény derül rájuk, akkor az ellenkező hatás érvényesül: az érvelési hiba elkövetése megsemmisítő vád, hiszen aláássa a hangoztatott véleményt, ráadásul megalázó is, amikor elkövetője fejére olvassák ellenfelei. A tudományos vitákban az évelési hibák még veszélyesebbek, mint a hétköznapi kommunikációban. Ha nem ismerjük fel őket, akkor az eredményesség látszatát keltve a kutatást vakvágányra vezethetik. Ha pedig sikerül őket azonosítani, akkor teljes kutatási projektek dőlhetnek romba. Éppen ezért jól motivált feladat megvizsgálni azt, hogy az utóbbi közel hét évtized legnagyobb hatású elméleti nyelvészeti irányzatára, a transzformációs generatív nyelvészetre jellemző-e érvelési hibák elkövetése. A fejezet részkérdése a következő:
 
(K6)
Kimutathatók-e érvelési hibák a chomskyánizmus nagy hatású műveiben?
 
A chomskyánus narratíva erre a kérdésre természetesen azt a választ adja, hogy „[n]incsenek az elmélet keretei között feloldhatatlan ellentmondások” (É. Kiss 2009: 7), azaz:
 
(VK6i)
Chomsky nagy hatású művei nem tartalmaznak ellentmondásba torkolló érvelési hibákat.
 
Ezzel szemben a p-modell válasza így szól:
 
(VK6ii)
Chomsky nagy hatású művei közül legalább négy súlyos érvelési hibákat tartalmaz.
 
A 8.2. szakasz explikálja az ‘érvelési hiba’ terminust a p-modellben. A 8.3.–8.6. szakaszban egy-egy esettanulmányban vizsgálom meg, hogy Chomsky négy nagy hatású műve érvelési hibákra épül-e. Mind a négy esetben azonos módon járok el: a chomskyánus szakirodalomnak a (K6) kérdésre adott naiv válaszait szemléltetem, majd a p-modell metaelméleti keretében explikálom. A 8.7. szakaszban az explikációkból levonom azokat a következtetéseket, amelyek a pusztán naiv metareflexió alapján nem lettek volna megfogalmazhatók, és amelyek összegzése elvezet a p-modell (K6)-ra adott válaszához.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave