Viszont a recenzió 1959-es megjelenését követően Chomsky és hívei hosszú időn át nem fizették meg annak az „abszurd karikatúrának” az árát, amelyet Chomsky rajzolt Skinner könyvéről és személyéről. Palmer a helyzetképet egyszerűen és sarkítottan így foglalja össze:

A válaszadás előkészítését MacCorquodale (1970) tanulmányával kell kezdeni, melynek megjelenését megelőzően nem született szisztematikus elemzés Chomskynak a Skinner személye és könyve ellen indított támadásáról, bár rövidebb és kevésbé alapos reflexiók napvilágot láttak. 1970 előtt a feltűnően szegényes és visszafogott reakciók egyik fő oka az volt, hogy mivel Chomsky Skinnernek tulajdonított, de nem tőle, hanem különböző egyéb szerzőktől származó töredékek egységes rendszerként nem létező egyvelegét támadja, a behaviorizmus vezető személyiségei nem érezték magukat közvetlenül megszólítva, és maga Skinner sem. Továbbá, az uralkodó vélemény szerint Chomsky érvelése éppen azért megválaszolhatatlan, mert támadásának céltáblája fiktív és eklektikus volt. Végül, a recenzió arrogáns és megvető hangneme eleve kétségessé tette az ad hominem megfogalmazások nélküli, tárgyszerű válasz lehetőségét. Ezekkel a megfontolásokkal ellentétben MacCorquodale úgy véli, hogy a recenziót lehet és kell is cáfolni. Chomsky érvelését három fő állításra redukálja, kimutatva, hogy a recenzió részletei e három állítás köré csoportosíthatók. A p-modell terminológiája szerint e három állítás egy-egy érvelési ciklus p-problémájának chomskyánus megoldásaként rekonstruálható. Az alábbiakban a Chomsky recenziójában lejátszódó érvelési folyamat mindhárom ciklusából egy-egy példát emelek ki. Nem MacCorquodale érvelését fogom rekonstruálni, hanem Chomsky és Skinner érvelési folyamatának néhány töredékét. melyek feltárásához felhasználom MacCorquodale észrevételeit. Fontos, hogy a p-modell ‘csak’ rekonstruálja Chomsky érvelésének azokat az elemeit, amelyeket MacCorquodale azonosított, és nem állít olyasmit, ami teljesen idegen a szakirodalmi álláspontoktól. Ugyanakkor az, amit a rekonstrukció hozzátesz a már feltárt összefüggésekhez, lényegesen új megvilágításba helyezi majd a metatudományos reflexió szerepét a nyelvtudomány haladásának megítélésében.

MacCorquodale, noha szóvá teszi Chomsky számtalan tévedését, nem említi a ‘szalmabábérvelés’ kifejezést. Ezért azt igyekszem megmutatni, hogy mindhárom ciklus konstitutív tulajdonsága a szalmabábérvelés. A szalmabábérvelés említett metaargumentatív jellege folytán két, párhuzamosan futó plauzibilis érvelési folyamat lesz a rekonstrukció tárgya: Chomsky versus Skinner érvelési folyamata.

Bármily töredékes lesz is az elemzés, jelzi azt, hogy analóg módon lennének elemezhetők a szalmabábérvelés egyéb esetei is.4 A töredékes elemzést indokolja, hogy a plauzibilis érvelési folyamat egy ciklusának és ezáltal az érvelési folyamat egészének a blokkolásával akár egyetlen érvelési hiba is alkalmas lehet a mindenkori heurisztikus cél elérésének megakadályozására. A rekonstrukció töredékes lesz egy másik szempontból is: Chomsky recenziójában a szalmabábérvelés átfedésben van egyéb érvelési hibákkal, azonban az alábbi gondolatmenet mederben tartása érdekében ezek szisztematikus feltárásától el kell tekinteni, és csupán érintőlegesen utalok majd néhányra közülük. A következő szakaszok gondolatmenetét – az előző fejezetekhez hasonlóan – bonyolult összefüggések viszonylag egyszerű, a lényegi meglátások kiemelésére szorítkozó bemutatásának szándéka vezérli (lásd az 1.3. szakaszt is).