Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.3.2.2. Második érvelési ciklus: objektivitás vagy az objektivitás elvesztése?
Ebben a ciklusban is mind Chomsky, mind Skinner érvelésének indító p-kontextusa p-hiányos. A megoldandó p-problémát a (8.20) alatti kérdés jelzi:
 
(8.20)
A Verbal Behavior terminusai ‘objektívek’?
 
Skinner könyvének p-kontextusaiban az igenlő választ megfogalmazó kijelentéshez – a korábban végrehajtott vizsgálatokra mint forrásokra támaszkodva – magas plauzibilitási érték rendelhető. Chomsky szerint viszont – mint (8.21)(a) mutatja – Skinner nem tesz egyebet, mint hagyományos terminusoknak a hétköznapi nyelvhasználatból ismert jelentését parafrazeálja, és a parafrázissal összemos olyan kifejezéseket, amelyek megkülönböztetése egyébként fontos lenne. Azt a konklúziót vonja le (8.21)(a)-ban és (b)-ben, hogy például az ‘inger-kontroll’ nem ‘objektívebb’ a ‘referencia’ hagyományos szemantikai terminusánál, amelynek a parafrázisa:
 
(8.21)
(a)
„[Skinner] elemzése alapvetően ugyanaz, mint a hagyományos, bár sokkal kevésbé gondosan megfogalmazott. Mindenekelőtt abban tér el, hogy olyan fogalmak válogatás nélküli parafrázisát nyújtja, mint az inger-kontroll homályos fogalma szerint a denotáció (referencia) és a konnotáció (jelentés), amelyeket a hagyományos megfogalmazásokban világosan elkülönítettek.” (Chomsky, 1959: 48; kiemelés K. A.)
 
(b)
„A kísérleti pszichológiából átvett terminusok ezzel a kiterjesztéssel egyszerűen elveszítik objektív jelentésüket, és átveszik a hétköznapi nyelv teljes homályosságát. Mivel Skinner csak egy ilyen szűk kifejezéskészletre szorítkozik, számos fontos megkülönböztetés homályossá válik. (uo. 54; kiemelés K. A.)
 
Chomsky (8.21)-ben idézett érvelése az alábbi enthümématikus következtetésként rekonstruálható:
 
(8.22)
Premissza:
 
(a)
0<|Skinner ‘inger-kontroll’ terminusa a ‘referencia’ és a ‘konnotáció’ hagyományos terminusainak homályos parafrázisa.|S<1
 
Konklúzió:
 
(b)
0<|Skinner ‘inger-kontroll’ terminusa nem objektív.|I(8.22)<1
 
Chomsky a saját p-kontextusában megnevezett forrásokat (melyeket (8.22)(a)-ban S jelöl) megbízhatónak tartja, és mind (8.22)(a)-hoz, mind (8.22)(b)-hez magas plauzibilitási értéket rendel. A p-modell számára a kérdés az, hogy Skinner könyvének p-kontextusában valóban fellelhető-e (8.22)(a) és (c). A válasz:
 
(8.23)
(a)
(8.22)(b) plauzibilitását nem támasztja alá (8.22)(a) plauzibilitása;
 
(b)
Skinner nem állítja (8.22)(a)-t; és
 
(c)
(8.22)(b) a premisszától függetlenül önmagában véve sem plauzibilis.
 
Látva (8.21) rekonstrukcióját (8.22)-ben, (8.23)(a) indokolt megállapítás. Ugyanis az a látens háttérfeltevés, amely összeköthetné a premisszát a konklúzióval, nem azonosítható. E látens háttérfeltevésnek meg kellene mondania, hogy Chomsky mit ért ‘objektivitás’-on. Ezzel szemben Chomsky e terminust önkényesen és homályosan használja, ugyanazt a hibát elkövetve, amellyel Skinnert vádolja.1
Ami (8.23)(b)-t illeti, MacCorquodale szisztematikusan összehasonlítja a ‘referencia’ terminus használatát az ‘inger-kontroll’ terminussal. Az összehasonlítás eredménye az, hogy Skinner terminusa
 
(8.24)
(a)
„nem fedi le a ‘referencia’ minden esetét (nem is ez volt a feladata), és az ‘inger-kontroll’ sok mindent lefed, amit a ‘referencia’ nem.
 
(b)
Ugyanígy lehet érvelni a többi terminus ekvivalenciájával szemben. [...] Mindezek fényében elég nyilvánvalónak látszik, hogy a ‘parafrázis’ kifejezés egyszerűen nem megfelelő ebben a kontextusban.” (MacCorquadale 1970: 89; kiemelés K.A.)
 
A rekonstrukció:2
 
(8.25)
Premisszák:
 
(a)
0<|Az ‘inger-kontroll’ terminus nem fedi le a ‘referencia’ minden esetét.|S<1
 
(b)
0<|Az ‘inger-kontroll’ terminus sok mindent lefed, amit a ‘referencia’ nem.|S<1
 
(c)
[0<|Ha az ‘inger-kontroll’ terminus nem fedi le a ‘referencia’ minden esetét, és sok mindent lefed, amit a ‘referencia’ nem, akkor nem a ‘referencia’ parafrázisa’.|S<1]
 
Konklúzió:
 
(d)
0<|Skinner ‘inger-kontroll’ terminusa nem a ‘referencia’ parafrázisa.|I(8.25)<1
 
(8.26)
Premisszák:
 
(a)
0<|Skinner ‘inger-kontroll’ terminusa nem a ‘referencia’ parafrázisa.|I(8.25)<1
 
(b)
0<|A ‘referencia’ terminus hagyományos kifejezés.|S<1
 
Konklúzió:
 
(c)
0<|Skinner inger-kontroll terminusa nem egy hagyományos kifejezés parafrázisa.|I(8.26)<1
 
(8.27)
Premisszák:
 
(a)
0<|Skinner inger-kontroll terminusa nem egy hagyományos kifejezés parafrázisa.|I(8.26)<1
 
(b)
0<|A referenciához hasonlóan a többi terminus sem ekvivalens az inger-kontroll terminussal.|S<1
 
Konklúzió:
 
(d)
0<|Skinner többi terminusa sem egy hagyományos kifejezés parafrázisa.|I(8.27)<1
 
Következésképpen Chomsky (8.21)(a) alatti – (8.22)(a)-ban rekonstruált – állítása pontosan az ellentéte annak, amit Skinner képvisel a könyvben.
Rátérve (8.23)(c)-re, MacCorquodale – eltérően Chomsky (8.21)-ben idézett és (8.22)-ben rekonstruált érvelésétől – (8.28)-ban tisztázza, mit ért Skinner objektivitáson:
 
(8.28)
(a)
„[...] Skinner elemzése sokkal objektívebb és kevésbé homályos, mint a hagyományos, ezért tudományosan előnyösebb.
 
(b)
Skinner minden egyes terminusa valamilyen valós dolgot nevez meg, melynek fizikailag létezőnek és lokalizálhatónak kell lennie bármely olyan verbális eseményben, amelyre hivatkozik. Ez az objektivitás.” (MacCorquadale 1970: 89; kurzív kiemelés az eredetiben; félkövér kiemelés K. A.).
 
(8.28)(a) és (b) tanúsága szerint Skinner az ellenkezőjét állítja annak, amit Chomsky (8.21)(b)-ben neki tulajdonított. (8.29)(a)-ban S1 a recenzió (8.21)(b)-ben idézett álláspontjának Chomsky szerinti forrását, (8.29)(b)-ben S2 a Verbal Behaviort jelöli. Így a (8.29) alatti erős p-inkonzisztenciát kapjuk:
 
(8.29)
(a)
0<|A kísérleti pszichológiából átvett terminusok ezzel a kiterjesztéssel egyszerűen elveszítik objektív jelentésüket, és átveszik a hétköznapi nyelv teljes homályosságát.|S1<1
 
(b)
0<|Skinner elemzése sokkal objektívebb és kevésbé homályos, mint a hagyományos, ezért tudományosan előnyösebb.|S2<1
 
(8.28)(b) az alábbi következtetést tartalmazza (S a Verbal Behaviort jelöli):
 
(8.30)
Premisszák:
 
(a)
0<|Skinner minden egyes terminusa valamilyen valós dolgot nevez meg, melynek fizikailag létezőnek és lokalizálhatónak kell lennie bármely olyan verbális eseményben, amelyre hivatkozik.|S<1
 
(b)
[0<|Ha Skinner minden egyes terminusa valamilyen valós dolgot nevez meg, amelynek fizikailag létezőnek és lokalizálhatónak kell lennie bármely olyan verbális eseményben, amelyre hivatkozik, akkor Skinner minden egyes terminusa objektív és kevésbé homályos.|S<1]
 
Konklúzió:
 
(c)
0<|Skinner minden egyes terminusa objektív és kevésbé homályos.|I(8.30)<1
 
A rekonstrukció felszínre hozza, hogy Chomsky érvelése ebben a ciklusban is tipikus szalmabáb: az ellenfél álláspontja helyett egy, azzal össze nem egyeztethető, fiktív álláspontot támad (‘hollow man’). Látszólag plauzibilis kijelentéseket tesz saját p-kontextusában. A p-modell kimutatta, hogy a recenzió plauzibilis érvelési folyamatának az a ciklusa, amelyben a szalmabábérvelés fellép, az ellenkező eredményre vezet, mint amelyet a felvetett p-probléma megoldásaként Chomsky el kívánt érni.3 Ha felismerjük a szalmabábérvelést, akkor azonnal kiderül, hogy Chomsky érvelési ciklusa nem érhette el heurisztikus célját, azaz nem sikerült a (8.20) alatti kérdésre adott ‘nem’ választ a plauzibilis érvelési folyamat során felhasznált forrásokkal megbízhatóan alátámasztani.
1

Walton felhívja a figyelmet a látens háttérfeltevések azonosításának nehézségére:

„Az egyik probléma az enthümémákkal az, hogy észszerűen gondolkodó emberek is eltérő véleményen lehetnek az implicit feltevésekről. Az enthüméma hiányzó részeinek kiegészítése gyakran attól függ, hogyan értelmezzük azt a természetes nyelvi szöveget, amelyben maga az érvelés elhangzott […]” (Walton et al. 2008: 189).

2 S a Verbal Behaviourra utal. (8.27) nem az ‘elsietett általánosítás’ érvelési hiba kiváltója (lásd ehhez a 8.4. szakaszt), hanem az analitikus indukció típusába tartozó plauzibilis következtetés, melyre a 12.1. szakaszban visszatérek.
3

Vö.:

„A kontroll fogalma mint reláció önmagában tökéletesen objektív. Az, hogy hasonló állítást tehessünk olyan kifejezések objektivitásáról, mint például a ‘referencia’ (és a ‘kívánás’, ‘akarás’, ‘kedvelés’ stb.), mindenekelőtt előfeltételezné definíciójukat valamilyen fizikai dimenzió alapján. De ez azonnal egy újabb ‘puszta parafrázisa’ lenne ezeknek a kifejezéseknek, amelyben – ha követjük Chomskyt – ahelyett, hogy a mentalizmus objektívebbé válna, a meghatározó fizikai dimenziók egyfajta logikai alkímia révén elveszítenék objektivitásukat. Ez egy különös tézis.” (MacCorquodale 1970: 89–90)

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave