Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.3.2.3. Harmadik érvelési ciklus: egyszerűség vagy komplexitás?

Az a példa, amelyet e szakaszban kiemelek, az ‘egyszerűség’ és a ‘komplexitás’ közötti feszültségből ered. Mindkét fél a p-kontextus p-hiányosságára keres megoldást. A p-problémát az alábbi kérdés jelzi:

(8.31)

Egyszerű-e a verbális viselkedést kiváltó tényezők természete?

Skinner megbízhatónak tartott forrásai alapján magas plauzibilitási értéket rendel a válaszához, amely azt állítja, hogy a verbális viselkedés komplexitását számos különböző tényező sokrétű kölcsönhatása magyarázza, ugyanakkor az ily módon adható magyarázatok csupán a komplexitás egyes tulajdonságait ragadhatják meg, míg mások magyarázatára nem alkalmasak. Ezzel szemben Chomsky a recenzió számtalan pontján utal arra, hogy Skinner „azt állítja”, hogy a verbális viselkedést kiváltó tényező „természete kifejezetten egyszerű” (Chomsky 1959: 27; kiemelés K. A.). Például:

(8.32)	(a)	„Skinner tétele szerint a külső tényezők, amelyek a jelenlegi ingerekből és a megerősítés [‘reinforcement’] történetéből állnak [...] döntő jelentőségűek, és ezeknek a jelenségeknek a laboratóriumi vizsgálatok során feltárt általános elvei jelentik az alapját annak, hogy megértsük a verbális viselkedés komplexitását.
	(b)	Magabiztosan és ismételten hangoztatja azt az állítását, amely szerint bizonyította, hogy [...] a verbális viselkedés pontos előrejelzése csupán azon néhány külső tényező meghatározását igényli, amelyeket alacsonyabb rendű organizmusokon kísérletileg elkülönített.
	(c)	A könyv (és az alapjául szolgáló kutatás) alapos tanulmányozása azonban feltárja, hogy ezek a meghökkentő állítások távolról sem megalapozottak. [...] A kudarcnak az a nagysága, amely ezt a verbális viselkedés magyarázatára tett próbálkozást jellemzi, egyfajta mércéje azon tényezők jelentőségének, amelyek nem kaptak figyelmet, valamint annak jelzése, hogy milyen keveset tudunk valójában erről a rendkívül összetett jelenségről.” (Chomsky 1959: 27–28; kiemelés K. A.)

E vád szalmabábjellegének kimutatásához elegendő dokumentálni, hogy Skinner nem állítja azt, amit Chomsky neki tulajdonít. Szembetűnő, hogy a Verbal Behavior egészén folyamatosan és szisztematikusan végigvonul az a nézet, hogy a verbális magatartás okának több, egyidejűleg fennálló tényezőre visszavezethető magyarázata lehetséges. Skinner könyvének 10. fejezete pedig eleve a Multiple causation címet viseli, és részletesen tárgyalja a tényezők összjátékát. A fejezet első bekezdését (8.33)-ban idézem:

(8.33)

„KÉT TÉNY DERÜL KI a verbális viselkedés alapvető funkcionális összefüggéseinek áttekintéséből: (1) egyetlen válaszreakció erőssége több változó függvénye lehet – és általában az is – valamint (2) egyetlen változó általában több válaszreakciót is befolyásol.” (Skinner 2014 [1957]: 263; nagybetűs kiemelés az eredetiben, kurzív kiemelés K. A.)

(8.33)-at Skinner egy hosszú érvelési folyamatban plauzibilis következtetések sorának eredményeképpen egyik ciklusának záró p-kontextusában fogalmazza meg:

(8.34)	(a)	0<\|Egyetlen válaszreakció erőssége általában több változó függvénye.\|S<1)
	(b)	0<\|Egyetlen változó általában több válaszreakciót is befolyásol.\|S<1

A recenzió meg sem említi (8.33)-at és a hozzá hasonló számtalan kijelentést.1 Úgy tesz, mintha a könyvnek a verbális viselkedést magyarázó sokféle tényező interakciójára vonatkozó megállapításai nem léteznének. (8.34) helyett (8.32)(b) tanúsága szerint (8.35)-öt állítja:

(8.35)

0<|Skinner magabiztosan és ismételten hangoztatja azt az állítását, amely szerint bizonyította, hogy [...] a verbális viselkedés pontos előrejelzése csupán azon néhány külső tényező meghatározását igényli, amelyeket alacsonyabb rendű organizmusokon kísérletileg elkülönített.|S<1

(8.35) egészen nyilvánvaló fikció. (8.33)-mal összevetve kiderül, hogy érvelési hibává alakítja a ciklust. (8.36) plauzibilisnek látszó és megtévesztő következtetés:

(8.36)	Premisszák:
	(a)	0<\|Skinner magabiztosan és ismételten hangoztatja azt az állítását, amely szerint bizonyította, hogy [...] a verbális viselkedés pontos előrejelzése csupán azon néhány külső tényező meghatározását igényli, amelyeket alacsonyabb rendű organizmusokon kísérletileg elkülönített.\|S<1
	(b)	[0<\|Ha Skinner magabiztosan és ismételten hangoztatja azt az állítását, amely szerint bizonyította, hogy [...] a verbális viselkedés pontos előrejelzése csupán azon néhány külső tényező meghatározását igényli, amelyeket alacsonyabb rendű organizmusokon kísérletileg elkülönített, akkor Skinner állítása megalapozatlan.\|S<1]
	Konklúzió:
	(c)	0<\|Skinner állítása megalapozatlan.\|I(8.36)<1

(8.34) és (8.35) összevetése világossá teszi, hogy két különböző érvelési folyamat játszódik le. Chomsky érvelési folyamata a szalmabábérvelés harmadik típusára (‘hollow man’) jellemző módon a p-probléma ellenkező megoldását tulajdonítja Skinnernek, mint amelyet ő a könyvében kifejt, elhallgatva Skinner érvelését és megtévesztve a recenzió olvasóit.

Vö.:

„[...] Chomsky [...] kifejezetten csodálkozik Skinner megközelítésének egyszerűségén, mégsem említi sehol annak lehetőségét, hogy a megközelítésében szereplő egyszerű törvények egyidejűleg működhetnek, egymás hatását módosítva interakcióba léphetnek, a verbális viselkedés egyetlen elemére összpontosulva, oly módon, hogy egyikük sem egyedül járul hozzá, vagy egyikük sem egyedül kontrollálja.” (MacCorquodale 1970: 90; kiemelés K. A.).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero