Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.3.2.5. Behaviorizmus: elpusztult vagy él és virul?

MacCorquodale esszéjének megjelenését követően a Skinner-recenzió hibáira számos egyéb publikációban fokozatosan fény derült. Ezzel párhuzamosan az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy – ellentétben a chomskyánus narratívával – a behaviorizmus virágzik:

(8.38)	(a)	„Chomsky még mindig kiemelkedő alakja a kognitív tudományoknak, de befolyása megkopott. [...] munkássága végső soron egyfajta tudományos flash food-nak bizonyul majd, amely nagy izgalmat keltett, pusztítást végzett, de csak egy kiszáradt vízmosást hagy maga után. [...] Kétségtelen, hogy a Chomsky recenzióját követő évtizedekben a kognitív tudomány virágzott, de a viselkedéselemzés szintén virágzott, mégpedig folyamatosan. Skinner interpretációja a verbális viselkedésről erősebb érdeklődést kelt, mint valaha. [...] Ez egészen más fejlemény, mint amit Chomsky megjegyzései sugalltak.” (Palmer 2006: 263–264; kiemelés K. A.)
	(b)	„Skinner elemzése a verbális viselkedésről nem múzeumi darab, nem egy haldokló történelmi különlegesség, hanem egy aktív kutatási program alapja, amely továbbviszi a tudomány haladását, és amelynek a gyakorlati alkalmazásai messzire vezető hatással járnak. Ezek a fejlődésben lévő tudomány jellegzetes jelei.” (Palmer 2006: 265; kiemelés K. A.)
	(c)	„Abszurdnak tűnik azt állítani, hogy egy könyvkritika paradigmaváltást idézhetne elő, vagy olyan pusztítást vihetne véghez, amilyet Chomsky recenziójának tulajdonítanak a Verbal Behavior vagy a behaviorista pszichológia esetében. [...] Egyértelműen arra van evidencia, hogy Skinner Verbal Behavior című művének vagy a nyelv bármely operáns elemzésének a haláláról szóló beszámolók valóban nagymértékben eltúlzottak voltak. Bár a könyv néhány évig talán szunnyadt, az érdeklődés iránta és általánosságban a nyelvi viselkedés elemzése iránt a tudomány gyakran lassú haladásának részeként újjáéledt. [...] Azok, akik régen búcsút intettek speciálisan Skinner Verbal Behavior című művének és általánosságban a behaviorizmusnak, talán le kell, hogy porolják az ‘üdvözlünk újra’ táblát.” (Schlinger 2008: 335–336; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)
	(d)	„Jelenleg a pszichológiában a viselkedéselemzés Skinner radikális behaviorizmusában gyökerező, virágzó részterület, melynek jelenleg példátlan számú hivatásos követője van, és a társadalmilag releváns alkalmazások széles körét mutatja fel.” (Vollmer & Joslyn 2018; kiemelés K. A.)

A (8.38) alatt feltüntetett idézetek mindegyike kompetens pszichológustól, és nem a pszichológiai szcenáriót nem ismerő, vagy azt legjobb esetben is kívülállóként szemlélő nyelvésztől származik. Palmer diagnózisa már két évtizeddel ezelőtt is pontos volt, de azóta a (8.38)(a) és (b) pontban említett tendencia még nyilvánvalóbbá vált.1 (8.38)(a) kimondja, hogy bár a Skinner elleni támadás egy ideig sikeresnek látszott, Chomsky törekvése nem fejtett ki maradandó hatást a pszichológiára. (8.38)(b) Skinner tudományos munkásságának hosszú távú progresszivitására mutat rá. Ennek a tendenciának a jelenlétét a pszichológiai gondolkodásban (8.38)(c) és (d) dokumentálja. A p-modell terminológiájával megfogalmazva: Chomsky érvelése lassan ugyan, de a végeredményt tekintve egyértelműen a visszájára fordult, és saját eredeti heurisztikus céljával ellentétes érvelési folyamatok kibontakozásához járult hozzá, melyek prizmatikusan és visszamenőlegesen újraértékelték a recenzió p-kontextusait. Ennek részleges magyarázatát adja a p-modell azzal, hogy rávilágított a recenzió érvelésének az érvelési hibákból származó heurisztikus terméketlenségére.2

1	A behaviorizmus életképességét dokumentáló irodalom rendkívül gazdag. Néhány példa az újabb eredményeket áttekintő írásokra: Zilio & Carrara (eds.) (2021), Vollmer & Joslyn (2018), Dixon et al. (2007), Sundberg (1991), Schlinger (2008), Andresen (1991), Schoneberger (2000b), Virués-Ortega (2006).
2	A magyarázat azért csak részleges, mert az érvelési hibák mellett tudományszociológiai, intézményi és személyi tényezőknek is kiemelten fontos szerepe volt a behaviorizmus feléledésében és a chomskyánizmus terméketlenségének a felismerésében.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero