Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.3.3. A válasz

A p-modell válasza Palmer (8.9)(c)-ben feltett kérdésére a következőképpen összegezhető:

Hosszú távon Chomsky szalmabábérvelése az érvelési hibákra jellemző módon blokkolta saját érvelési folyamatát, és terméketlennek bizonyult. Ellentétben a köztudatot máig meghatározó generativista narratívával, nem érte el heurisztikus célját. Nem sikerült végrehajtania a behaviorizmus megsemmisítését, és nem sikerült elérnie a pszichológián belül annak a kognitivizmusnak a maradandó dominanciáját, amelyet a recenzió megcélzott.
Az érem másik oldala az, hogy a Skinner könyvében végrehajtott érvelési folyamat termékeny volt, mert előmozdította a felvetett p-problémák lehetséges megoldásait a könyv p-kontextusainak mind a mai napig tartó visszamenőleges újraértékelései révén.
A p-modell azt sugallja, hogy a recenzió azon p-kontextusait, amelyekben a szalmabábérvelés fellépett, az 1970-es évek végétől kezdve a pszichológiai kutatás plauzibilis érvelési folyamatai prizmatikusan, ciklikusan és visszamenőlegesen újraértékelték. Ezeknek az újraértékeléseknek az eredménye pontosan az ellenkezője annak, mint amit a recenzió látszólag meggyőző, de valójában szalmabábot támadó érvelése és a recenzió korai fogadtatása alapján feltételezni lehetett. A behaviorizmus megsemmisülése immár kizárólag a chomskyánus narratíva retorikájának egyik fiktív eleme (lásd ehhez a 11. fejezetet is). Nem kaphat pozitív plauzibilitási értéket az a chomskyánus narratíva legkülönbözőbb szövegeiben egybehangzóan hirdetett kijelentés, hogy ‘Chomsky recenziója megsemmisítette a behaviorizmust’. A recenzió éppen azzal járult hozzá a tudományos haladáshoz, hogy nem sikerült megsemmisítenie a behaviorizmust, melynek feltámadása és virágzása, ahogy a (8.38)-ban idézett mértékadó értékelések világosan kifejtik, előrelendítette a tudományos haladást.
Ugyanakkor a recenzió érvelésének eredményét nem szabad sematikusan értékelni. Abból, hogy Chomsky hibásan érvelt a behaviorizmus ellen, következésképpen hibás érveléssel kísérelte meg alátámasztani mentalizmusát (kognitivizmusát), nem következik, hogy a mentalizmus (kognitivizmus) önmagában hibás. A tudomány története ismeri azt az esetet, amikor egy hibás érveléssel kapott tétel önmagában helyesnek bizonyult, és később helyes érveléssel alátámaszthatóvá vált (Rowbottom 2023: 6. k.). Azt, hogy Chomsky mentalizmusa és a részben abban gyökerező jelenlegi kognitivizmus kialakulásának kezdeményezése önmagában előremutató és nagy hatású volt, nem vitatja az érvelési hibák kimutatása a recenzióban. Nem vonja kétségbe Chomskynak azt az érdemét, hogy a recenzió és egyéb írásai révén másokkal együtt elindította speciálisan a kognitív pszichológia és általánosan a kognitív tudományok kibontakozását (Gardner 1985, Müller 1991, Pléh 2014a stb.).
Továbbá a recenzió hozzájárulása a haladáshoz, a folyamat elindításán túl, nem heurisztikus céljainak elérésében érhető tetten, hanem abban, hogy lehetővé válhatott a kognitivizmus attól eltérő irányú fejlődése is.1
E folyamatok kialakulása több különböző tényező egymásra hatásával magyarázható, és nem redukálható kizárólag az érvelési hibákra. A plauzibilis érvelési folyamat terméketlensége korrelációt mutat a nyelvtudomány történeti folyamataival, de nem áll velük közvetlen ok-okozati összefüggésben. Az érvelési hibák masszív fellépése Chomsky életművében csupán egyike azoknak a tényezőknek, amelyek egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet hanyatlásában, másrészt konkurens irányzatok felemelkedésében szerepet játszottak.2 Például az, amit ma ‘kognitív nyelvészetnek’ neveznek, kiinduló feltevéseit, célkitűzéseit és tudománymódszertani normáit tekintve éles ellentétben áll Chomsky kognitivizmusával, tanúsítva, hogy a nyelvtudomány ebben a tekintetben egészen más irányba halad.
A recenzió nem csupán a szalmabábérvelés jellegzetességeinek, megtévesztő hatásának, majd felszínre kerülésének és önmaga ellen fordulásának a paradigmatikus példája a nyelvtudományban, hanem az abszolutizmus destruktivitásának is. A recenzió destruktív hatásának egyik összetevője az a Chomsky-féle abszolutizmus, amely nem különböző elméletek, irányzatok, modellek, módszerek, megközelítések együttélésével szélesíti a perspektívák körét és ezzel gazdagítja a tudományos megismerést, hanem egyetlen igaznak tartott elméletre szűkíti a tudományosnak minősített megismerés lehetőségét. Ezzel közvetlenül gátolja olyan információk feldolgozását, amelyek segíthetik a verbális viselkedés megértését. Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy a tudomány haladását ugyan akár évtizedekre megakaszthatja a militáns abszolutizmus, de hosszú távon a tudomány önkorrekciós természete felülkerekedik.3

Az olló szélesre nyílik. Egyfelől Chomskynak – igaz, évtizedekkel a recenzió megjelenése után – meg kellett fizetnie a szalmabábérvelés árát. A szalmabábérvelést alkalmazó érvelési folyamat saját kudarcával járult hozzá ellenfele virágzásához és ezzel a saját heurisztikus céljától eltérő, a behaviorizmus eredményeit továbbfejlesztő, termékeny plauzibilis érvelési folyamatokhoz. Másfelől a chomskyánus narratíva fiktív ‘tényekre’ hivatkozó önképe továbbra is a (8.7) pontban feltüntetett idézetek szellemében kommunikálja a recenzió hatását.4

1	Pléh (2014a), (201b) differenciáltan mutatja be azt, ahogy a Chomsky-féle kognitivizmus hatása a pszichológiára változott az évtizedek során. Lásd bővebben a 10. fejezetet is.
2	Erre a viszonyra a 10. fejezet részletesebben kitér. A kognitív és a társadalmi tényezők közötti nem-kauzális, hanem korrelatív viszonyhoz lásd Kertész (2013) [1991].
3	Vö.: „A tudomány olyan, mint egy folyó, amely megállíthatatlanul lefelé áramlik, és amelyet az adatok kis patakjai frissítenek és duzzasztanak. Kísérleteink, hogy eltereljük vagy gátat emeljünk elé, túlságosan erőtlenek ahhoz, hogy sokáig ellenálljanak az egyre növekvő súlynak; előbb-utóbb minden akadályt elsodor, és a folyó visszatér természetes medrébe. Kényszeríthetjük Galileit, hogy visszavonja állításait, de nem kényszeríthetjük a Földet, hogy mozdulatlan maradjon; végül a csillagászt igazolja az idő.” (Palmer 2006: 253)
4	Lásd ehhez a 11.3. szakaszban elemzett narratívát is.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero