Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.5.1. Történetírás vagy fantázia?

Három körülmény segíthet megérteni azoknak az érvelési hibáknak a súlyát, amelyeket Chomsky (2009) [1966] Cartesian Linguistics című könyvében elkövetett:

E mű keltette fel a nyelvtudomány története iránti érdeklődést és járult hozzá ahhoz, hogy a tudománytörténet a nyelvtudomány egyik etablált részterületévé vált. Ezáltal az első megjelenése óta eltelt hat évtized során maga is tudománytörténti jelentőségre tett szert.
A könyv folytatta a behaviorizmus elleni hadjáratot, a Skinner könyvéről szóló recenzió érvelését (és érvelési hibáit) kiegészítve az Aspects tételeivel (és érvelési hibáival).
A könyv megjelenését a nyelvészeti háborúk kitörése kísérte Chomsky és a generatív szemantikusok között (lásd a 10.2.1., valamint a 2.2. szakaszt). Bár a különböző személyiségtípusok és a társadalmi csoportok ellentétes érdekei meghatározóak voltak mind a konfliktusok kiváltásában, mind azok kimenetelében, Chomsky (1965) elméletének mélystruktúra-komponensét tekintették a harcok szellemi eredőjének.1 Az egyre elkeseredettebbé váló háborúskodásban, melyet éles személyes támadások jellemeztek, Chomsky számára a Cartesian Linguistics volt az Aspects legitimációjának egyik eszköze.

A könyv fő állításait (8.50)-ben foglalom össze (lásd (2.11)-et is).

(8.50)	(a)	Chomsky Aspects of the Theory of Syntax c. művének alábbi központi tételei megtalálhatók a Port Royal nyelvtanában (Lancelot & Arnauld 1966 [1676]), Descartes, valamint Wilhelm von Humboldt műveiben:
		(i)	A nyelv kreatív.
		(ii)	Meg kell különböztetni a mondatok mélyszerkezetét és felszíni szerkezetét.
		(iii)	A nyelvtan feladata nem a helyes nyelvhasználat előírása (preskripció), hanem a nyelvtanilag helyes mondatok leírása (deskripció) és magyarázata.
		(iv)	A gyermek az anyanyelvét a vele született univerzális nyelvtan alapján sajátítja el.
	(b)	Tehát a „karteziánus forradalom” (Chomsky 2009 [1966]: 58) az Aspects tudománytörténeti előzménye.
	(c)	Tehát Chomsky munkássága is ‘forradalmi’.
	(d)	Tehát az Aspects fő tételei a Descartes és követői műveiben felismert igazságoknak felelnek meg, melyekről tudjuk, hogy a modern filozófiai és természettudományos gondolkodás megalapozói. Az e hagyományt követő elmélet felsőbbrendű azokhoz képest, amelyek eltérnek tőle.
	(e)	Tehát a transzformációs generatív nyelvészet is felsőbbrendű: Chomsky törekvése „[...] annak a megerősítése volt, amit ő egy tudománytörténeti pedigré révén saját felsőbbrendűségeként kívánt látni. Innen származik Cartesian Linguistics című műve [...].” (Hamans & Seuren 2010: 392; félkövér kiemelés K. A.)”

A Cartesian Linguistics is, mint Chomsky szinte minden műve, megosztotta az olvasókat.2 Röviden bemutatom a két tábor közötti ellentétet.

Chomsky hívei lelkesedéssel fogadták a könyvet. Narratívájuk a mai napig a transzformációs generatív nyelvészet egyik úttörő opuszaként jellemzi, mely – csakúgy, mint a Syntactic Structures, az Aspects, a Skinner-recenzió, valamint később megjelent egyéb, nagy hatást kiváltó publikációk – a nyelvtudomány haladásának irányát meghatározóan befolyásolta. Továbbá, Chomsky iránymutatását követve, a könyvet a jelenlegi nyelvtudomány csúcspontjaként propagált biolingvisztika egyik alapműveként értékelik hívei (Boeckx & Grohmann 2007, Boeckx & Grohmann (eds.) 2013). McGilvray-nak a harmadik kiadáshoz írott bevezetése (amely hosszabb, mint Chomsky könyve maga) a következőképpen foglalja össze a Cartesian Linguisticsben bemutatott ‘racionalista-romantikus’ nyelvszemlélet és a jelenlegi biolingvisztika (Chomsky 1995a) közötti kapcsolatot:3

(8.51)	(a)	„Az utóbbi években Chomsky az elmére és a nyelvre vonatkozó nézetének elnevezését a ‘racionalistáról’ a ‘biolingvisztikaira’ cserélte. Őt és a területen dolgozó egyéb szakembereket most ‘biolingvistáknak’ nevezik.
	(b)	Az elnevezés megváltoztatása kiemeli Chomsky azon törekvésének egyik jellemzőjét, hogy a nyelv tudományát már munkássága kezdetétől fogva természettudományként alkossa meg [sic!]; célja mindig is az volt, hogy megkísérelje a nyelvtudományt valamilyen természettudományhoz igazítani, így a biológiához – mivel egyedül a biológia képes megmagyarázni, hogyan lehet a nyelv velünk született, miért kizárólag az ember rendelkezik vele, és hogyan fejlődik. [...]
	(c)	A racionalista-romantikus kutatás él és virul a biolingvisztika gyakorlatában.” (McGilvray 2009: 4; kiemelés K.A.)
	(d)	„[...] a Cartesian Linguistics céljainak egyike az volt, hogy jelezze, milyen messzire jutott a kutatás a racionalista-romantikusok korábbi törekvéseitől. Általánosabban, a haladás kimutatása azt illusztrálja, hogy termékenynek bizonyul a nyelv tanulmányozása számára a racionalista-romantikusok alapvető stratégiájának az adaptálása és természettudományossá tétele.” (McGilvray 2009: 25)

Mint (8.51)(a) tanúsítja, McGilvray feltételezi az elmélet változásának linearitását a kezdetektől a biolingvisztikát megtestesítő jelenlegi minimalista programig. (8.51)(b) szerint Chomsky az 1950-es évek közepétől arra törekedett, hogy elméletét a biolingvisztika felé terelje, és közel fél évszázaddal később – a minimalista programban – valóban elérte a tervezett célt. Továbbá, az idézet összekapcsolja ezt a vonulatot Chomskynak az 1950-es évektől következetesen hangoztatott azon szándékával, hogy ‘a’ nyelvészetet természettudománnyá alakítsa. (8.51)(c) szerint egyenes fejlődés vezet a karteziánus nyelvészettől a minimalista programban hangoztatott biolingvisztikáig. (8.51)(d) pedig ezt a folyamatot tudományos haladásként értékeli.4

A kompetens történészek elutasították a tudománytörténetben járatlan chomskyánus nyelvészek narratíváját.5 Például (8.52)(b)-ben Aarsleff (8.52)(a)-ból a (8.51)(d)-vel ellentétes következtetést vonja le:

(8.52)	(a)	„[...] nem látom, hogy bármi is megmenthető lenne a nyelvtudomány történetének Chomsky-féle változatából. Ez a változat elejétől a végéig teljes egészében hibás – mert a szerző szakmai felkészültsége gyenge, mert a szövegeket nem olvasta el, mert az érveket nem értette meg, mert a szekunder irodalmat, mely segítségére lehetett volna, figyelmen kívül hagyta vagy nem olvasta, még ha hivatkozott is rá.” [...]
	(b)	„Chomsky professzor jelentősen visszavetette a nyelvtudomány-történetet. Hacsak el nem utasítjuk művét, sokáig nem lesz valódi történetírásunk, hanem csupán hamis témák lelkes és ostoba variációinak sora.” (Aarsleff 1970: 583–584; kiemelés K. A.)

Chomsky munkáját nem haladásként, hanem éppen ellenkezőleg, hanyatlásként jellemezve, Aarsleff egy másik publikációban még tovább megy, amikor kijelenti, hogy a könyv „nem történetírás, hanem fantázia”, és „botorság lenne megkísérelni bármit is építeni rá” (Aarsleff 1971: 11; kiemelés K. A.).6 Melyik álláspont a meggyőzőbb? A Cartesian Linguistics maradandó hatását és progresszivitását állítóké, vagy a szakmaiságát hiányolók és regresszivitását hangsúlyozóké? A 8.3. és a 8.4. szakaszhoz hasonlóan, a racionális rekonstrukció feladata ezúttal is a chomskyánizmus két megítélése közti döntés.

1	R. Lakoff (1989), valamint Huck & Goldsmith (1995) rámutatnak arra, hogy a Chomskyánusok és a generatív szemantikusok közötti háborúk elsősorban személyes ellentétekre és ideológiai különbségekre vezethetők vissza. Lásd ehhez a 10. fejezetet is.
2	Lásd Behme (2014a: 27) a Chomsky könyvét értékelő írások felsorolásához.
3	Chomsky a 17. századi nézetet ‘racionalistának’ nevezi, míg az általa elutasított nézeteket ‘empiristának’. McGilvray a ‘racionalista’ kifejezést a ‘romantikus’ jelzővel egészíti ki, bár Chomsky nem alkalmazta az utóbbit. (8.51)(b)-ben az angol eredeti szöveg ‘sciences’ kifejezése természettudományt jelent.
4	McGilvray idézett megfogalmazása a whig-történetírás példája. A whig-történetírás lényege, hogy a múltat úgy mutatja be, mint ami egyenes vonalú haladás eredményeként vezet a jelen dicsőségéhez. Lásd ehhez bővebben a 8.5.4. szakaszt és a 11. fejezetet.
5	A legfontosabbak Miel (1969), Salmon (1969), Aarsleff (1970), (1971), Percival (1972), Behme (2009), (2014b), Robin Lakoff (1969).
6	A ‘haladás’ és ‘hanyatlás’ kifejezések itt az idézetekre utalnak és pre-explikatív értelemben szerepelnek. Explikációjukra a p-modellben a 10.2. szakaszban kerül sor.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero