Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.5.2. Chomsky érvelési folyamatának következtetései

Ha a Cartesian Linguistics fogadtatásának e röviden vázolt jellemzését követően most rátérünk a könyvben megjelenő érvelési folyamat töredékes rekonstrukciójára, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a kiinduló p-kontextus p-hiányos, mivel sem plauzibilis, sem implauzibilis válasz nem adható a (8.53)-ban feltett kérdésre:

(8.53)

Milyen tudománytörténeti előzménnyel legitimálhatók a (8.50)(a) alatt felsorolt kijelentések?

Az alábbiakban azt fogom megmutatni, hogy a Cartesian Linguistics az érvelési hibák gazdag tárháza, és ezért érvelési folyamata csupán látszólag és megtévesztően vezethet a (8.53) alatti kérdéssel jelzett p-probléma azon megoldásához, amelyet javasol. Bár a szalmabábérvelés, a tekintélyre hivatkozás, az elsietett általánosítás, az evidencia elhallgatása érvelési hibái egymással meglehetősen bonyolult módon együttműködve járulnak hozzá az olvasók megtévesztéséhez, az áttekinthetőség érdekében itt csupán a Cartesian Linguistics központi állítását látszólag, terméketlenül és megtévesztően alátámasztó érvelési hibát mutatom be.

Az argumentum ad verecundiam (‘tekintélyre hivatkozás’) érvelési hiba – mint a neve mutatja – akkor fordul elő, amikor valaki egy kijelentést az annak tartalma melletti érvelés helyett egy személy, intézmény, esemény vagy más dolog tekintélyére hivatkozva támaszt alá. Nem minden tekintélyre hivatkozás vezet érvelési hibához. Az argumentum ad verecundiam abban az esetben érvelési hiba, ha a hivatkozott tekintély irreleváns a konklúzió levonása számára, de ártalmatlan lehet, ha releváns.1

Chomsky az utolsó fejezetben így emeli ki könyve jelentőségét:

(8.54)	(a)	„A nyelvhasználat kreatív aspektusa újra a nyelvtudomány központi kérdése, és az univerzális grammatika elméleteit, amelyeket a 17. és 18. században vázoltak fel, a transzformációs generatív grammatika elmélete újjáélesztette és kidolgozta.
	(b)	Azzal, hogy a nyelvtani szabályrendszer univerzális formális feltételeinek a vizsgálata ily módon újjáéledt, lehetővé válik, hogy ismét mélyebb magyarázatokat keressünk azokra a jelenségekre, amelyek az egyes nyelvekben tapasztalhatók és a tényleges nyelvhasználatban megfigyelhetők. A kortárs kutatások végre elkezdtek szembenézni néhány, hosszú időn át figyelmen kívül hagyott nyelvi ténnyel, például azzal a ténnyel, hogy aki egy nyelvet beszél, sok mindent tud, amit nem tanult, és hogy szokásos nyelvi viselkedése semmiképpen sem magyarázható az ‘inger-kontrollal,’ ‘kondicionálással’, ‘általánosítással és analógiával’, ‘mintázatokkal’ és ‘szokásstruktúrákkal’, vagy ‘a válaszra való beállítódással’ – legalábbis ezeknek a gyakran helytelenül használt kifejezéseknek bármilyen észszerűen világos értelmezése szerint.
	(c)	Ennek eredményeként friss szemmel lehetett rátekinteni nem csupán a nyelv szerkezetére, hanem a nyelvelsajátítás előfeltételeire és az internalizált szabályok absztrakt szerkezetének perceptuális funkciójára. A jelen összefoglalásban, mely a karteziánus nyelvészetben és az elme elméletében gyökerezik, megkíséreltem rámutatni arra, hogy az ebben a munkában felszínre kerülő számos felismerést korábbi és ma már nagyrészt elfeledett vizsgálatok előrevetítettek, sőt, explicit módon meg is fogalmaztak.” (Chomsky 2009 [1966]: 107; kiemelés K. A.)

(8.54)(a) a könyv fő állítását foglalja össze. (8.54)(b) hangsúlyozza az összefüggést az Aspects, a karteziánus nyelvészet és a behaviorizmus elutasítása között.2 (8.54)(c) ismét tömören kijelenti, hogy a karteziánus nyelvészet a transzformációs generatív nyelvészet előzménye. Tehát a Cartesian Linguistics érvelési folyamatában központi szerepet játszó plauzibilis következtetések egyike (8.55):3

(8.55)	Premisszák:
	(a)	0<\|A Port Royal nyelvtanban, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájában megtalálhatók az Aspects (8.50)(a) alatt felsorolt tételei.\|S<1
	(b)	0<\|E tételek kimutathatók a Port Royal nyelvtanban, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájában.\|S<1
	(c)	[0<\|Ha a Port Royal nyelvtanban, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájában megtalálhatók és kimutathatók az Aspects (8.50)(a) alatt felsorolt tételei, akkor a Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájának (8.50)(a) alatt felsorolt tételei az Aspects tételeinek az előfutárai.\|S<0]
	Konklúzió:
	(d)	0<\|A Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájának (8.50)(a) alatt felsorolt tételei az Aspects tételeinek az előfutárai.\|I(8.55)<1

Az érvelési folyamat két egyéb következtetését (8.56) illusztrálja:

(8.56)	(a)	„Whitehead megjegyzésére visszatérve, amely e téma tárgyalását elindította, úgy tűnik, hogy hosszú megszakítás után a nyelvészet és a kognitív pszichológia figyelme ismét a nyelvi struktúrák és mentális folyamatok tanulmányozásának olyan megközelítései felé fordul, amelyek a ‘zsenik évszázadában’ jöttek létre vagy éledtek újjá, és amelyeket jóval a 19. század kezdete után termékenyen továbbfejlesztettek.” (Chomsky 2009 [1966]: 107; kiemelés K. A.)
	(b)	„[...] úgy tűnik számomra, hogy az itt tárgyalt időszakban a nyelv természetére és az elme egy bizonyos, vele összefüggő elméletére vonatkozó gondolatok és konklúziók egy csoportja koherensen és termékenyen fejlődik, és hogy ez a fejlődés a karteziánus forradalom folytatásának tekinthető.” (Chomsky 2009 [1966]: 58; kiemelés K. A.)

A (8.56)(a)-ban idézett ‘zsenik évszázada’ az a tekintély, amelyre a könyv első oldalán olvasható, Whiteheadtől származó mottó utal, és amelyre a bevezető, valamint az összefoglaló fejezet első mondata ismételten felhívja a figyelmet (Chomsky (2009 [1966]: 56, 57, 107). Whitehead (1925: 55 kk.) kiemeli Descartes-ot a 17. század 12 felsorolt ‘zsenije’ közül mint a modern filozófiai gondolkodás kialakítóját, aki a matematikát és a természettudományokat tekintette a természet megismerését szolgáló eszköznek, ezáltal meghatározó módon és mértékben befolyásolva a következő évszázadok tudományszemléletét. A matematikát és a természettudományokat mintának tekintő Chomsky a karteziánizmus igen magas tudományos presztízsét és progresszív megítélését kísérelte meg saját elméletére vetíteni. (8.56)(a) önmagában nem felelős az argumentum ad verecundiam érvelési hibáért, mert a filozófia történetéről szóló irodalom, amely Descartes munkáját a modern filozófia és természettudományos gondolkodás megalapozásaként értékeli, magas megbízhatóságú. Ezért, Whiteheadre hivatkozva Chomsky érvelési folyamatában (8.57)(a)-hoz magas plauzibilitási érték rendelhető:4

(8.57)	Premisszák:
	(a)	0<\|A Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiája a tudományos minőség legmagasabb szintjét képviseli.\|S1<1
	(b)	0<\|A Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájának (8.50)(a) alatt felsorolt tételei az Aspects tételeinek az előfutárai.\|I(8.55)<1
	(c)	[0<\|Ami a múltban a legmagasabb szintet képviselte, az ma is a legmagasabb szintet képviseli.\|S2<1]
	(d)	[0<\|Ha a Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiája a tudományos minőség legmagasabb szintjét képviseli, a (8.50)(a) alatt felsorolt tételeik az Aspects tételeinek az előfutárai, és ami a múltban a legmagasabb szintet képviselte, az ma is a legmagasabb szintet képviseli, akkor az Aspects a tudományos minőség legmagasabb szintjét képviseli.\|S2<1]
	Konklúzió:
	(e)	0<\|Az Aspects a tudományos minőség legmagasabb szintjét képviseli.\|I(8.57)<1

(8.56)(b)-ben Chomsky egy még magasabb autoritásra hivatkozva következtet saját elméletének jelentőségére:

(8.58)	Premisszák:
	(a)	0<\|Az Aspects a tudományos minőség legmagasabb szintjét képviseli.\|I(8.57)<1
	(b)	0<\|Az Aspects időszakban a nyelv természetére és az elme egy bizonyos, vele összefüggő elméletére vonatkozó gondolatok és konklúziók egy csoportjának koherens és termékeny fejlődése a karteziánus forradalom folytatása.\|S<1
	(c)	[0<\|Ha az Aspects a tudományos minőség legmagasabb szintjét képviseli, és az Aspects időszakban a nyelv természetére és az elme egy bizonyos, vele összefüggő elméletére vonatkozó gondolatok és konklúziók egy csoportjának koherens és termékeny fejlődése a karteziánus forradalom folytatása, akkor az Aspects forradalmi.\|S<0]
	Konklúzió:
	(d)	0<\|Az Aspects forradalmi.\|I(8.58)<1

A 4.2.2. szakaszban a plauzibilis következtetések meghatározása eleve kiemelte a premisszák, valamint a premisszák és a konklúzió közötti tartalmi viszonyt, amely befolyásolja a konklúzió plauzibilitását is. Mint említettem, (8.57)(a) tekintélyelvűsége önmagában nem vezet érvelési hibához, azaz az említett megbízható forrás alapján a kijelentés magas plauzibilitású marad, de (8.57)(b)-vel együtt kiváltja az argumentum ad verecundiam érvelési hibát. A tekintélyt megfogalmazó (8.57)(a) kijelentés összekapcsolva (8.57)(b)-vel egyúttal (8.57)(c) előtagja, viszont ez az előtag irreleváns az utótagra nézve. A logikában az implikáció igazsága nem függ az előtag és az utótag tartalmától. (8.57)(c) azonban, egy plauzibilis következtetés részeként, olyan összetett kijelentés, amelynek a plauzibilitási értéke akkor lehet pozitív, ha az előtag és az utótag között tartalmi kapcsolat van. Ez a kapcsolat (8.57)-ben még akkor sem állna fenn, ha (8.57)(b) plauzibilis lenne: hiszen abból, hogy Descartes filozófiája magas színvonalú, nem következik plauzibilisen, hogy az is magas színvonalú, ami utódjának véli magát.

Tekintettel a ‘forradalmiság’ igen magas autoritására a tudományban, (8.58) is tiszta példája az argumentum ad verecundiam érvelési hibát előidéző következtetésnek. Hatása azonban csak későbbi, prizmatikus és visszamenőleges újraértékelése után válik világossá. Ennek belátásához a következő szakaszban visszatérek a tudománytörténészi állasfoglalásokra, melyek egyikét (8.52) dokumentálta.

1	Az argumentum ad verecundiam érvelési hibát részletesen tárgyalja Walton (2008: 211–245) és Koszowy & Walton (2019). A relevancia szerepéhez az érvelésben általánosságban lásd Walton (2013a). Copi & Burgess-Jackson (1996: 113) azt emeli ki, hogy a relevancia nem attól függ, hogy valaki vagy valami valóban szaktekintély-e, hanem attól, hogy az, akinek az érvelés szól, elfogadja-e annak. A jelen esettanulmány ez utóbbit szemlélteti. ‘Faustregel’-ként itt csupán jelzem, de a 9.2. szakaszban részletesebben kifejtem, hogy Copi & Burgess-Jackson azon megállapítását célszerű egyszerű és plauzibilis látens háttérfeltevésként alkalmazni, amely szerint valamilyen körülmény akkor releváns egy másik számára, ha oksági viszonyban áll vele.
2	A chomskyánus narratíva változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a Cartesian Linguistics prizmáján keresztül a behaviorizmust áltudománynak tekintse: „Amikor Chomsky 1966-ban megírta a Cartesian Linguistics című művét, azzal foglalkozott, hogy bemutassa, saját érvei a behaviorizmus ellen kiemelik a nyelv bizonyos alapvető tulajdonságait, mint amilyen például a nyelvhasználat kreatív aspektusa vagy az, hogy a tudás alapja velünk született, amelyeket már Descartes, Leibniz és más 17. és 18. századi racionalisták is kimutattak. Chomsky hangsúlyozni akarta, milyen sokat veszítenénk azzal, ha e felismeréseket elhomályosítanák a nyelv olyan áltudományos megközelítései, mint például a behaviorizmus [...].” (Boeckx 2009b: 1; félkövér kiemelés K. A.)
3	S azokat a tényezőket jelöli, amelyeket Chomsky a könyvében felsorol, amelyeket magas megbízhatóságúnak tart és amelyekre kijelentései plauzibilitását alapozza. E forrásokra részletesen kitérek a következő szakaszban.
4	S1 Whitehead (1925)-ös művét jelöli, S2 pedig a Cartesian Linguistic-ben leírt tényezőket.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero