Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

8.5.3. Az argumentum ad verecundiam érvelési hiba

A bírálatok valójában egyetlen érvre redukálhatók: arra, hogy a (8.55)(a) alatti kijelentés plauzibilitásának forrása, Chomsky megítélésétől eltérően, igen alacsony megbízhatóságú. Ha a p-kontextus kiterjeszthető egy sokkal megbízhatóbb másik forrásra, akkor az érvelési folyamat folytatásában újabb ciklusokon keresztül sor kerülhet (8.55)(a) plauzibilitási értékének visszamenőleges és prizmatikus újraértékelésére. Ha pedig (8.55)(a) nem plauzibilis, akkor szintén nem lesznek plauzibilisek mindazon következtetések konklúziói, amelyeknek egyik premisszája (8.55)(a) vagy egy (8.55)(a) közvetítésével kapott konklúzió, azaz (8.55)(c), (8.57)(e) és (8.58)(d). A ciklus érvelési hibáját kiváltó következtetés lényege, hogy premisszái és látens háttérfeltevései nem tudják plauzibilissé tenni a konklúziót, amely ily módon nem járulhat hozzá a ciklus heurisztikus céljának az eléréséhez.

Chomsky érvelésében az adott p-kontextusban a (8.55)(a) alatti premissza plauzibilitási értékét alátámasztó forrás alacsony megbízhatóságát Robin Lakoffnak a Port Royal nyelvtan kritikai kiadásáról publikált terjedelmes és részletes elemzése mutatta ki.1 Miután Lakoff összehasonlította Chomsky elméletének alapvető állításait Lancelot és Arnauld nyelvtanának sajátosságaival a (8.59)(a)-ban összefoglalt módon, (8.59)(b)-ben nem zárja ki eleve, hogy a Port Royal nyelvtan értelmezhető a transzformációs generatív nyelvészet előfutáraként.2 (8.59)(c)-ben Lakoff egy döntő lépéssel tovább megy, megállapítva, hogy a Port Royal nyelvtan nem Descartes filozófiájának a terméke volt:

(8.59)	(a)	„A transzformációs nyelvész számára meglehetősen könnyű olyan nyomokat találni ebben a régebbi munkában, amelyek azonosíthatók a ‘generatív nyelvtannal.’ Azonban, amint azt fent megjegyeztük, a modern nyelvész számára korántsem könnyű annak elkerülése, hogy erőszakot tegyen ezeknek a régebbi íróknak a gondolatain. Ritkán mutatható ki világosan, hogy azok az okok, amelyek a 20. századi nyelvészeket egy állítás megtételére vagy egy bizonyos példa bemutatására motiválják, valóban ugyanazok, mint amelyek a 17. századi megfelelőjüket befolyásolták. Így, bár lehet állításokat tenni arról, hogy a Port Royal nyelvtanban megvannak mindazok a modern fogalmak, amelyeket említettünk, ezeket az állításokat kétségesnek tartom.” (Robin Lakoff 1969: 346; kiemelés K. A.)
	(b)	„Tehát, amit hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy hosszasan, alaposan és képzelőerővel – talán túlságosan is nagy képzelőerővel – kell tanulmányozni a Port Royal nyelvtant, mielőtt magunkat, nem is beszélve másokról, meggyőznénk arról, hogy ez egy proto-transzformációs munka. Az ember érzi a lehetőséget, de utalásokon kívül nincsenek konkrétumok ahhoz, hogy joggal vonhassunk le bármilyen erős következtetést.” (uo.; kiemelés K. A.)
	(c)	„[…] bár a karteziánus filozófia kétségtelenül hatással volt Lancelotra és Arnauldra a Port Royal nyelvtan megírásában, valamint a nyelvre vonatkozó, a Port Royal nyelvtanban bemutatott gondolataik kialakításában, elméletük tényleges formája egyéb, Descartes születése előtti forrásokból származik.” (Robin Lakoff 1969: 347; kiemelés K. A.)

Ezért a kérdés a következő: Ha Robin Lakoff kiterjedt és részletes elemzése arra az eredményre vezet, hogy indokolatlan az Aspects (8.50)(a)-ban felsorolt fő téziseinek a visszavezetése a Port Royal nyelvtanra és Descartes filozófiájára, akkor kimutathatók-e más tudománytörténeti előzmények? A válasz ‘igen’, és Robin Lakoff ezt két lépésben mutatja be.

Az első lépésben hosszan érvel amellett, hogy a Port-Royal nyelvtan nem más, mint Lancelot 1644-ben megjelent Nouvelle méthode pour comprendre, facilement et en peu de temps, la langue latine című tankönyvének rövidített változata (Lakoff az angol fordítást idézi). A Nouvelle méthode azon a latin példákkal alátámasztott elképzelésen alapul, hogy az emberi nyelveknek közös jellemzőik vannak, így valóban felveti az ‘univerzális nyelvtan’ gondolatát. Azonban jelentősen különbözik Chomsky transzformációs generatív nyelvészetétől például abban, hogy nem tételez fel olyasmit, ami hasonlatos lenne az Aspectsben kifejtett nyelvtan mélystruktúra-komponenséhez.

A második lépésben Lakoff arra a felismerésre jut, hogy a Nouvelle méthode 1654-es harmadik kiadásának tartalma eltér az első két kiadásétól. Lancelot a harmadik kiadás előszavában felfedi ennek az eltérésnek az okát: részletesen tárgyalja a fél évszázaddal korábban alkotó spanyol tudós, Sanctius hatását, miközben semmilyen formában nem tesz említést Descartes-ról vagy más karteziánus gondolkodókról. Következésképpen nem Descartes munkája, hanem Sanctius Minerva című műve alakította a Port Royal nyelvtan tartalmát, melyet a Nouvelle méthode közvetített. A Port Royal nyelvtan nem „a karteziánus elmélet terméke” (Robin Lakoff 1969: 359; 4. lábjegyzet; kiemelés az eredetiben). Lakoff négy elemet emel ki Sanctius nyelvtanából:

a nyelv az elme produktuma, és mivel az elme racionális, a nyelv is racionális;
a nyelvtani jelenségeket meg kell magyarázni, még akkor is, ha a magyarázatok nem közvetlenül hozzáférhetők;
a nyelvben semmi sem véletlenszerű;
a preskriptív nyelvtanok értelmetlenek.

Chomsky (2009) [1966] úgy véli, hogy ezek az állítások a karteziánus filozófia hatására kerültek a Port Royal nyelvtanba. Azonban abból, hogy Sanctius fogalmazta meg és csak „túlságosan nagy képzelőerővel” láthatjuk bele őket a karteziánizmusba (lásd (8.59)(b)), az következik, hogy a transzformációs generatív nyelvészet valódi történeti előzménye nem a Port Royal nyelvtan.3 A Port-Royal nyelvtan valójában a Sanctius Minervá-ját igen jelentős mértékben felhasználó Nouvelle méthode rövid összegzése. A Minervá-ban az Aspects téziseihez hasonló elemek mutathatók ki. Ily módon a Port-Royal Grammatika nem minősíthető ‘karteziánus nyelvészetnek’. Következésképpen a Lakoff által feltárt forrás alapján nem rendelhető pozitív plauzibilitási érték (8.55)(a)-hoz. Tehát, ha e forrást bevonjuk a p-kontextusba, akkor annak prizmáján keresztül a p-kontextus visszamenőleges újraértékelésének eredményeképpen (8.55) helyett a következő plauzibilis modus tollenst kapjuk:

(8.55’)	Premisszák:
	(a)	0<\|~A Port Royal nyelvtanban, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájában megtalálhatók az Aspects (8.50)(a) alatt felsorolt tételei.\|S’<1
	(b)	0<\|~E tételek kimutathatók a Port Royal nyelvtanban, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájában.\|S<1
	(c)	[0<\|Ha a Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájának (8.50)(a) alatt felsorolt tételei az Aspects tételeinek az előfutárai, akkor a Port Royal nyelvtanban, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájában megtalálhatók és kimutathatók az Aspects (8.50)(a) alatt felsorolt tételei.\|S<0]
	Konklúzió:
	(d)	0<\|~A Port Royal nyelvtan, Descartes és Wilhelm von Humboldt filozófiájának (8.50)(a) alatt felsorolt tételei az Aspects tételeinek az előfutárai.\|I(8.55’)<1

(8.55’)(a) értéke (8.55’)(d) közvetítésével tovább öröklődik minden későbbi következtetésre, melyek előzményei között (8.55’) is jelen volt.

1	Később megjelent angol nyelvű kiadásához lásd Lancelot & Arnauld (1975).
2	A 6. fejezet eredményének ismeretében a (8.59)(a) alatti idézet világossá teszi, hogy az Aspects és a Port Royal viszonyát (egyéb tényezők mellett) a jelenségek relativitása jellemzi.
3	Robin Lakoff (1969: 367–368), finoman utalva Chomsky tudománytörténeti és filológiai inkompetenciájára, megemlíti, hogy mivel nem tud latinul, eleve nem ismerhette fel Sanctius munkájának jelentőségét. Az, hogy Chomsky latintudás hiányában nem olvashatta Sanctius művét, tovább erősíti azt az eredményt, hogy a Cartesian Linguistics tudománytörténeti munkaként nem vehető komolyan, és csupán a transzformációs generatív nyelvészet legitimálását szolgálja az érvelési hibák alkalmazásával. Ezzel szemben Lakoff, Aarsleff, Percival és más szerzők tudománytörténészi és filológusi szaktekintélye olyan megbízható forrás, amely növeli a rá épülő kijelentések plauzibilitását.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero