Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

2.1.2. A metaelméleti narratíva

Mi a chomskyánus elméleti nyelvészet álláspontja ebben a folyamatban? A választ narratívájának tartalma adja meg. Ugyanis ahhoz, hogy a jelen könyv állításainak meggyőző vagy hibás voltát megítélhessük, azokhoz a kijelentésekhez kell viszonyítanunk őket, amelyekkel a generatív nyelvészet saját eredményeit, céljait és módszereinek hatékonyságát leírja. Ez utóbbi a metaelméleti narratíva műfajába tartozik. Ily módon – mint arra az 1.3. szakasz (iv) pontjában utaltam – a 6–11. fejezetben az olvasó közvetlenül összehasonlíthatja a könyv állításait a transzformációs generatív nyelvészet önértékelésével, illetve azon tudományelméleti megközelítésekkel, amelyek célja a narratíva legitimálása. Ahhoz, hogy így járjunk el, tisztáznunk kell, mit értünk metaelméleti narratíván.1

(i) Termékeny vagy terméketlen narratívák. Mivel a tudományos narratívák saját kutatási területük önértékelését közvetíthetik, igen fontos szerepük lehet abban, hogy saját tudományképüket elfogadja a szűkebb és a szélesebb szakmai közösség. Hozzájárulhatnak a tudomány haladásához, ha az új felismerések útját egyengetve heurisztikusan termékeny irányba terelik a kutatást. ‘Heurisztikus termékenység’-en első megközelítésben a felvetett problémák legalább ideiglenes megoldásának a képességét és ezáltal a tudományos haladás elősegítését értem.2 Viszont egy narratíva terméketlen is lehet, elfogadhatónak látszó, ugyanakkor alá nem támasztott információt juttatnak be a köztudatba. Ezért termékenységük vagy terméketlenségük kimutatása fontos tudományelméleti feladat. Ily módon nem csupán magának a narratívának lehet hatása az adott tudományterület értékrendjének kialakítására, hanem a narratíva elemzésének is. Ha ugyanis a narratíva metatudományos állításairól kimutatható, hogy nem fogadhatók el, akkor ebből ugyan nem következik közvetlenül a tárgytudományos – azaz a ‘nyelvet’ leíró nyelvészeti – kijelentések elfogadhatatlansága, de indokolt a narratíva kijelentéseivel összevetni azokat a tárgytudományos kijelentéseket, amelyekre azok referálnak.

(ii) Interpretáció, reprezentáció, érvelés. Anélkül, hogy itt lehetőség lenne a ‘narratíva’ terminus részletes explikációjára, a később elemzések számára legalább az alábbi tulajdonságai lesznek relevánsak:3

(2.5)	(a)	„A narratíva mindenütt jelen van a tudományokban. Bár gyakran rejtetten működik, és csupán nyomokból következtethetünk rá, rendszeresen fellelhető a tudósok saját kutatásaikról, valamint a természetes, emberi és társadalmi világokról szóló beszámolóiban. A narratívák funkcióit vizsgálva világossá válik, hogy a narratívaalkotás eszközt ad a tudósok kezébe ahhoz, hogy értelemmel ruházzák fel kutatási területük anyagát; a narratíva egyúttal reprezentációs eszközként is szolgál az így megszerzett tudás közvetítésére, sőt, magának a tudományos érvelésnek és a megszerzettnek vélt tudás megfogalmazásának a színterévé válhat.” (Morgan 2022: 4; kiemelés K. A.)
	(b)	(i)	„A narratív beszámolók a magyarázatokat történetekként konstruálják – tehát egy szignifikánsan fiktív komponenssel rendelkezhetnek – melyekből még akkor is kikerültek vagy melyekbe bekerültek elemek, ha egyébként tényeken alapulnak.
		(ii)	A [...] narratív beszámolók központi problémája, hogy az empirikus igazolással szemben egy koherens történetre helyezik a hangsúlyt: mivel a narratívában – annak érdekében, hogy koherenciát és folytonosságot hozzon létre – számos esemény kitalált, az igazolásnak alárendelt szerep jut.
		(iii)	Ez ütközik a természettudományoknak az empirikus igazolás iránti igényével.” (Cleland 2011: 53–54; kiemelés K. A.)
	(c)	„Bár a ‘narrativitás’ [‘narrativity’] mára vitatott kifejezéssé vált, alapvetően továbbra is kétféle értelemben használatos: egy rögzített értelemben, mint a narratíva ‘narratív jellege’ (vagyis maga a narrativitás mint általános fogalom), és skaláris értelemben, mint egy narratíva narrativitása. Az első általánosságban vonatkozik a narratíva fogalmára, míg a második egyes konkrét narratívák összehasonlítására szolgál. [...] A kontextustól függően a ‘narratívitás’ e két használata hatékonyan szolgálhatja mindenkori célját. A kifejezés alkalmazásának e kiterjesztése különböző tudományterületekre azért előnyös, mert nyelvtani státusából következően nem dolgokra vagy dolgok valamely osztályára referál, hanem egy tulajdonságra vagy tulajdonságokra.” (Abbott 2014: 1–3; kurzív kiemelés az eredetiben, félkövér kiemelés K. A.)

(2.5)(a) kiemeli a tudományos narratíva jelentőségét, mivel az mind a kutatási tevékenység eredményének értelmezésében, mind reprezentációjában, mind pedig argumentatív alátámasztásában konstitutív szerepet tölt be. A tudományos narratívák említett három funkciója összefonódik: azért képesek a tudósok narratív struktúrák révén reprezentálni tudásukat, majd azokra támaszkodva érvelni, mert már a megértési fázisban is narratív mechanizmusokon keresztül értelmezik vizsgálatuk tárgyát. A narratívák nem utólagos, tárgyszerű értékelései a tudományos eredményeknek, hanem azok részeiként alakítják és befolyásolják tartalmukat. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az elméletben egyidejűleg vannak jelen a tárgytudományos kijelentések és az azokat értékelő metatudományos állítások. Chomsky írásainak meghatározó hányada nem egyéb, mint saját nézeteinek az értelmezése, reprezentációja és argumentatív közvetítése. Ugyanez mondható el nagyszámú interjújáról, melyekre szintén folyamatosan, mint tudományos eredményekre hivatkoznak a gyakorlati kutatómunkát végző chomskyánusok. Ugyanígy járnak el a chomskyánus narratívát annak standard eleimeit felvonultatva közvetítő generatív nyelvészek.

(iii) Fiktivitás. A tudományos narratívákra is érvényesek a narratívák általánosnak vélt sajátosságai, melyek szembekerülhetnek a tudományos megismerés empiricitás iránti igényével. Amit (2.5)(b)(i) fiktív elemeket tartalmazó ‘történet’-nek nevez, az egy tudománytörténeti folyamat értékelése az elmélet saját nézőpontjából. (2.5)(b)(ii) szerint általánosságban egy narratíva az ellenkezőjét mutatja annak, mint amit a transzformációs generatív nyelvészet önmagáról állít, amikor empirikus tudománynak tekinti magát. (2.5)(b)(iii) pedig azért érdekes, mert a chomskyánizmus önmagát ‘természettudománynak’ tartja.

(iv) Szisztematikus kétértelműség. A ‘narratíva’ (2.5)(c)-ben említett szisztematikus kétértelműsége végigvonul a jelen könyv fejezetein. Egyfelől a kifejezés vonatkozhat egy adott szövegre. Másfelől különböző szövegek általános tulajdonságaira utalhat. Ez utóbbi esetben a narratíva intertextuális reláció. Az ilyen típusú kétértelműség szisztematikus – és például az e szakaszban végrehajtott módon explikált – fenntartása nem hiba, hanem gyakran alkalmazott eljárás.4

A metaelméleti narratívának a jelen összefüggésben kiemelt releváns összetevőit (2.6)-ban összegzem:

(2.6)	A narratíva
	(a)	lehet termékeny, a tudományos haladást segítő, vagy terméketlen, a tudományos haladást gátló (lásd (i));
	(b)	három, egymással összefonódó funkciója a tudományos ismeretek értelmezése, reprezentációja és argumentatív kifejtése (lásd (ii));
	(c)	tartalmazhat fiktív elemeket (lásd (iii));
	(d)	szisztematikusan kétértelműen használatos egyrészt különböző szövegek vagy szövegrészek általános tulajdonságaként, másrészt egy bizonyos szöveg tulajdonságaként (lásd (iv));

A jelen könyv a tudományos narratíva egyes összetevőit a chomskyánizmusban lépésről lépésre differenciálja a 6–10. fejezetben, majd a 11. fejezetben összegzi a chomskyánus narratíva jellemzőit és a belőlük levonható tanulságokat.

1	A ‘narratíva’ több különböző meghatározásának rövid és közérthető bemutatásához lásd például Ryan (2017), Abbott (2014), Goodson & Gill (2011), Bal (2017) és Jahn (2021). Átfogó helyzetképet nyújt például Hühn et al. (eds.)(2014). Fontos forrás Danto (2007) [1985] is. A jelen könyv mondandója számára különösen releváns felfogásokat tekint át Tucker (ed.) (2011).
2	A ‘heurisztikus termékenység’ terminust itt pre-explikatív értelemben használom. Explikációjára a (4.15)(e) pontban kerül sor.
3	Morgan et al. (2022) tanulmányai kifejtik, hogy a tárgytudományos kutatásokról beszámoló szövegek (monográfiák, cikkek, tanulmányok) éppúgy narratívák, mint a széles közönségnek szánt közérthető önértékelések.
4	Gondoljunk például arra, hogy a ‘nyelvtan’ kifejezés vonatkozhat a ‘nyelvre’, csakúgy, mint egy metaszinttel magasabban, a ‘nyelv’ tudományos leírására. E fejezetben a ‘narratíva’ szisztematikusan kétértelmű használata nem vezet fogalomzavarhoz, mert a szövegösszefüggésből mindenkor kiderül, hogy melyik jelentéséről van szó.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero