Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


8.5.6. A válasz

A kiinduló p-kontextus p-hiányosságának alternatív megoldásait a (8.53)-ban felvetett kérdésre adható válaszokként (8.64)(a) és (b) foglalja össze:
 
(8.64)
(a)
|A Port Royal nyelvtan, valamint Descartes és Humboldt filozófiája a transzformációs generatív nyelvészet előfutárai.|S1=?
 
(b)
|Sanctius Minerva című műve a transzformációs generatív nyelvészet előfutára.|S2=?
 
A Cartesian Linguistics érvelési hibái megakadályozták a (8.53) alatti kérdéssel jelzett p-probléma (8.64)(b)-ben feltüntetett megoldásának felismerését, így Chomsky plauzibilis érvelési folyamata nem érhette el heurisztikus célját. (8.64)(a) az érvelési folyamat folytatásában a megbízható forrás azonosítását követő visszamenőleges újraértékelés következtében implauzibilissé vált, míg (8.64)(b) a Lakoff recenziójában közzétett új forrás alapján magas plauzibilitási értéket kapott.
Ami egészen súlyossá teszi az argumentum ad verecundiam-ra épülő érvelési hibát, az az, hogy egy, a Robin Lakoff, Aarsleff és mások bírálataiban dokumentált forrás alapján implauzibilis kijelentés egy nemlétező, de létezőként feltüntetett forrásra hivatkozva plauzibilisként jelenik meg a könyv érvelési folyamatában. Ezért egy plauzibilisnek látszó premisszára alapozva és megtévesztő módon sugallva (8.64)(a) plauzibilitását, a transzformációs generatív nyelvészet hosszú távon ható, téves legitimációt kapott a Port-Royal nyelvtantól és Descartes filozófiájától. A transzformációs generatív nyelvészet támogatói, függetlenül attól, ami a tudománytörténeti dokumentumokkal alátámasztható, még ma is abszolúte igaznak tartják (8.57)(e)-t és (8.58)(d)-t. Például, Boeckx (2006a: 17) szerint az Aspects „vitathatatlanul a generatív vállalkozás legvilágosabb megfogalmazása a mai napig”.
Összegzésképpen az a felismerés kínálkozik, amelyet ‘a Cartesian Linguistics paradoxonának’ nevezhetünk:1
 
  • Egyfelől Chomsky könyve valóban felkeltette a nyelvtudomány története iránti érdeklődést és hozzájárult a nyelvészet tudománytörténetének mint autonóm nyelvészeti részdiszciplínának a kibontakozásához.
  • Másfelől gátolta a dokumentált tudománytörténeti folyamatok feltárását és az azokból levonható következtetések figyelembevételét.
 
Chomsky, paradox módon, a Cartesian Linguistics publikálásával maga járul hozzá annak dokumentálásához, hogy azt a tézist, amely szerint a nyelvtan nem ‘közvetít’ a hangalak és a jelentés között, hanem a szemantikától független szintaktikai rendszerként működik,2 „Chomskyn és követőin kívül az emberiség történetében senki más nem vallotta magáénak” (Hamans & Seuren 2010: 389; kiemelés K. A.).
1 Lásd Aarsleff (8.52)(b)-ben idézett ítéletét is, amely egyértelműen kijelenti, hogy a Cartesian Linguisticsben Chomsky „visszavetette a nyelvtudomány-történetet”.
2 A minimalista program ezt a tézist elvetette és a nyelvtant a ‘hangalak – jelentés’ párokból álló kifejezések kombinációjára redukálta.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave