Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?


8.6.4. A válasz

Visszautalva a (8.67)-ben felvetett p-problémára, a bemutatott rekonstrukció fényében nyilvánvaló, hogy azoknak a véleménye plauzibilis, akik a minimalista program érvelését hibásnak tartják, akár a chomskyánizmusért és nem ellene haragvóként (mint Haider), akár a chomskyánizmust szintén jól ismerő, de ellenfeleként fellépőként (mint Postal) közelítenek hozzá. A bemutatott érvelési szakaszok nem alkalmasak arra, hogy a minimalista program érvelési folyamatait eljuttassák heurisztikus céljukig. Ez a felismerés természetesen nem zárja ki eleve, hogy egyéb ciklusok visszamenőleges újraértékelések sorozatának eredményeként heurisztikusan termékennyé tegyék az érvelést, ahogy azt sem, hogy a minimalizmusan belül legyenek önmagukban termékeny fázisok vagy ciklusok.
Azonban a rekonstrukció következményei túlmutatnak ezen az óvatosan megfogalmazott válaszon.1
 
Ugyanis, mivel
 
  • a minimalista program ontológiai alapja az erős p-inkonzisztencia és a metaforikus érvelési hibák miatt alkalmatlan az elméleti építmény megtartására; és
  • a minimalista programnak az az abszolutista álláspontja, hogy „a nyelv elmélete szükségszerűen generatív grammatika” (Bilgrami 2018: 9; kiemelés K. A.; lásd a 3.3.1.1. szakaszt is) a körben forgó érvelés és az evidencia elhallgatása érvelési hiba elkövetésében gyökerezik;
ezért
– a minimalista program konstitutív tulajdonsága az, hogy érvelési hibákra épül.
 
Továbbá, abból, hogy
 
  • a minimalista program konstitutív tulajdonsága az, hogy érvelési hibákra épül; és
  • a minimalista program az abszolutista látásmód nyelvtudományi manifesztációja,
az következik, hogy
  • az abszolutista látásmód nyelvtudományi megjelenésének konstitutív tulajdonsága az érvelési hiba.
1 A p-modell maga is csak plauzibilis következtetésekre alkalmas. Az alábbi két következtetés enthümématikus és csupán bizonyos mértékig plauzibilis premisszákra épül, ezért mindkét konklúzióhoz is csak bizonyos mértékű plauzibilitás rendelhető, mely minden más plauzibilis következtetés konklúziójához hasonlóan fallibilis.

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave