Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

9.3. Esettanulmány: közvetett argumentum ad hominem és hamis analógia

A ‘közvetett argumentum ad hominem’ akkor lép fel, ha valaki azt állítja, hogy az általa megtámadott személy álláspontja és személyes körülményei között ellentmondás áll fenn: azaz, az illető mást mond, mint amit tesz (lásd Walton 2001). Ez az ellentmondás különbözteti meg a közvetlen ad hominem érveléstől.

A közvetett ad hominem érvelést Murray (1994) egy töredékén mutatom be. Murray egy szociológiai modell segítségével vizsgálja a tudományos csoportok létrejöttét és működését a transzformációs generatív nyelvészetben. Érvelési ciklusának kiinduló p-kontextusa p-hiányos, mivel az alábbi hipotézishez a rendelkezésre álló források alapján nem rendelhető plauzibilitási érték:

(9.10)

|Az intellektuális vezetésen kívül vagy szervezeti vezetésre, vagy egy követőkből álló csoport önkéntes csatlakozására is szükség van a tudományos csoportok kialakulásához.|S=? (Murray 1994: 479)

Murray (1994: 445) Newmeyert idézi, aki a kormányzás és kötés elméletét a következőképpen jellemezte:1

(9.11)	(a)	„Sokan a kormányzás és kötés elméletének legizgalmasabb aspektusát kutatási programjának központi elemében látták: a nyelvi komplexitás ‘tinkertoy-szerű’ megközelítésében, ami azt jelentette, hogy a nyelvet nagyjából féltucat alkotóelemre bontották le, majd ezeket némileg eltérő módokon újra összeállították, és ily módon egyes természetes nyelveket vezettek le belőlük. És a különös vonzerő az volt, hogy bárki képes rá, legalábbis bárki, aki vette magának a fáradságot ahhoz, hogy elsajátítsa a Lectures on Government and Binding tömören kifejtett 371 oldalát. A GB lehetőséget ad a másodéves doktorhallgatóknak arra, hogy olyan teoretikusként viselkedjenek, aki egy új paraméter felfedezésére vagy egy már korábban javasolt módosítására képes egy másik nyelv adatainak a fényében.
	(b)	A kormányzás és kötés elméletének kutatási paradigmájában végzett vizsgálatok során számtalan nyelv új tényeinek hatalmas tömegét fedezik fel folyamatosan. […] A kormányzás és kötés elmélete minden egyéb keretnél messze termékenyebben juttat be új tényeket a szakirodalomba.” (Newmeyer 1980: 226; kiemelés az eredetiben)

(9.11)-re hivatkozva Murray a következőt állítja:2

(9.12)	(a)	„Az MIT régóta fennálló éthosza – amely érzéketlen a kritikára és megveti az empirikus adatokat – továbbra is ösztönzi a belső kommunikációban meghirdetett elvek szüntelen revízióját anélkül, hogy azokat kívülállók (még MIT-hallgatók korábbi generációi sem) ellenőriznék.”
	(b)	„Az MIT hallgatóinak egyik csapata a másik után egymást felülmúlva utánozza Chomsky lekezelő retorikáját, támadva azokat, akik nem fogadták el legújabb kinyilatkoztatásait. A tartalom változik, a stílus ugyanaz marad. Állandó tisztogatás, egy szent ‘forradalom’-ra vonatkozó folyamatos, Sztálinra emlékeztető retorika, melyet bármilyen külső értékrend alapján is ítélünk meg, folyamatos rossz kormányzás kísér végig […]. Mao Ce-tung kulturális forradalma […] a chomskyánus rezsim még jobb politikai analógiája: az öregedő diktátor megkérdőjelezi korábbi követőinek rajongását és lojalitását, és bátorítja a fiatalok vérszomjasságát, akik boldogan támadják meg minden korszak ‘hagyományait’.”
	(c)	‘Bárki képes rá.’ Noha egyesek a kormányzás és kötés elméletét új konszenzusként ünnepelték, Chomsky munkásságának befolyása – a hivatkozások számának tanúsága szerint – csökkent az új ortodoxia terjedésével.” (Murray 1994: 445; kiemelés K. A.)

A (9.12)-ben idézett töredék három olyan következtetésre bontható, amelyek együttesen felvetik az érvelési hiba lehetőségét. Az első egy – a (9.7) alatt összefoglalt sémát követő – analógiás következtetés:

(9.13)	Premisszák:
	(a)	0<\|Sztálin és Mao Ce-tung rezsimjeire az jellemző, hogy állandó tisztogatás, egy szent ‘forradalom’-ra vonatkozó folyamatos, Sztálinra emlékeztető retorika, melyet bármilyen külső értékrend alapján is ítélünk meg, folyamatos rossz kormányzás kísér végig, valamint, hogy az öregedő diktátor megkérdőjelezi korábbi követőinek rajongását és lojalitását, és bátorítja a fiatalok vérszomjasságát, akik boldogan támadják meg minden korszak ‘hagyományait’.\|S1<1
	(b)	\|Chomsky rezsimjére az jellemző, hogy állandó tisztogatás, egy szent ‘forradalom’-ra vonatkozó folyamatos, Sztálinra emlékeztető retorika, melyet bármilyen külső értékrend alapján is ítélünk meg, folyamatos rossz kormányzás kísér végig, valamint, hogy az öregedő diktátor megkérdőjelezi korábbi követőinek rajongását és lojalitását, és bátorítja a fiatalok vérszomjasságát, akik boldogan támadják meg minden korszak ‘hagyományait’.\|S2=?
	(c)	[0<\|Sztálin és Mao Ce-tung rezsimjei elfogadhatatlanok.\|S3<1]
	(d)	[\|Az, hogy egy rezsimre az jellemző, hogy állandó tisztogatások zajlanak és bármely külső mérce szerint tartós rossz kormányzással kísért szent ‘forradalomról’ szól a folyamatos retorika, valamint, hogy öregedő diktátor megkérdőjelezi korábbi követőinek rajongását és lojalitását, és bátorítja a fiatalok vérszomjasságát, akik boldogan támadják meg minden korszak ‘hagyományait’, releváns tényező a rezsim elfogadhatatlanságának megítélésében.\|S3=?]
	Konklúzió:
	(e)	\|Chomsky rezsimje elfogadhatatlan.\|I(9.13)=?

Mivel az analógiás következtetés e típusát már bemutattam az előző szakaszban, itt csupán röviden utalok a premisszák forrásainak megbízhatóságára. S1 és S2 dokumentumokat felölelő közvetlen források. A (9.13)(a) plauzibilitási értékét alátámasztó történelmi dokumentumok megbízhatósága bizonyosan magasabb, mint a (9.13)(b)-t alátámasztó, többnyire a résztvevők visszaemlékezéseiből álló közvetlen forrás megbízhatósága (Murray 1994, Harris 1993a, 2021). S3 azon történelmi dokumentumokat jelöli, amelyeken Murray ítélete (9.13)(c)-ben alapul. (9.13)(d) plauzibilitása szintén e dokumentumok megbízhatóságától, valamint a relevancia-reláció megítélésétől függ.

A második következtetés a ‘közvetett argumentum ad hominem’ egyik – ‘csoportos’-nak nevezett – altípusa (‘group cicumstantial ad hominem’).3 Walton et al. (2008: 151) és Walton (1998: 226 kk.) nyomán a ‘csoportos közvetett argumentum ad hominem’ általánosságban így jellemezhető:

(9.14)	(a)	Egy A személy egy p kijelentés mellett érvel, amely azt mondja ki, hogy a G csoport minden tagja elkötelezi magát p mellett.
	(b)	Az A személy a G csoport tagja.
	(c)	A magatartása azt jelzi, hogy A a G csoport tagja.
	(d)	Ezért A rossz jellemű személy.
	(e)	Ezért A érvelése nem fogadható el.

Walton és szerzőtársai javaslatától eltérően egy három következtetésből álló érvelési szakaszban rekonstruálom ennek a típusnak a megjelenését Murray érvelési ciklusában:4

(9.15)	Premisszák:
	(a)	0<\|A kormányzás és kötés elméletének keretén belül számtalan nyelv új tényeinek hatalmas tömegét fedezik fel.\|S1<1
	(b)	0<\|A transzformációs generatív nyelvészek csoportjában mindenkinek el kell köteleznie magát e kijelentés mellett.\|S1<1
	(c)	[\|Chomsky az említett csoporthoz tartozik.\|S2=1]
	(d)	[\|Ha a kormányzás és kötés elméletének keretén belül számtalan nyelv új tényeinek hatalmas tömegét fedezik fel, a transzformációs generatív nyelvészek csoportjában mindenkinek el kell köteleznie magát e kijelentés mellett, és Chomsky az említett csoporthoz tartozik, akkor Chomsky rossz jellemű személy.\|S3=?].
	Konklúzió:
	(e)	\|Chomsky rossz jellemű személy.\|I(9.15)=?

(9.16)	Premisszák:
	(a)	\|Chomsky rossz jellemű személy.\|I(9.15)=?
	(b)	\|Chomsky érzéketlen a kritikára, megveti az empirikus adatokat, amivel ösztönzi a belső kommunikációban meghirdetett elvek szüntelen felülvizsgálatát, anélkül, hogy azokat kívülállók ellenőriznék, miközben követőinek több generációja elutasítja azokat, akik nem fogadják el legújabb kinyilatkoztatásait.\|S3=?
	(c)	\|Ha Chomsky rossz jellemű személy, és Chomsky érzéketlen a kritikára, megveti az empirikus adatokat, amivel ösztönzi a belső kommunikációban meghirdetett elvek szüntelen felülvizsgálatát, anélkül, hogy azokat kívülállók ellenőriznék, miközben követőinek több generációja elutasítja azokat, akik nem fogadják el legújabb kinyilatkoztatásait, akkor Chomsky tettei elfogadhatatlanok.\|S3=?
	Konklúzió:
	(d)	\|Chomsky tettei elfogadhatatlanok.\|I(9.16)=?

(9.17)	Premisszák:
	(a)	\|Chomsky rezsimje elfogadhatatlan.\|I(9.13)=?
	(b)	\|Chomsky tettei elfogadhatatlanok.\|I(9.16)=?
	(c)	\|Chomsky rossz jellemű személy.\|I(9.15)=?
	(d)	[\|Ha Chomsky rezsimje és tettei elfogadhatatlanok, és Chomsky rossz jellemű személy, akkor a kormányzás és kötés elmélete elfogadhatatlan.\|S(9.11)(b)=?]
	Konklúzió:
	(e)	\|A kormányzás és kötés elmélete elfogadhatatlan.\|I(9.17)=?

Az érvelési ciklus egészének ad hominem-ként való értékelése szempontjából a döntő premissza (9.17)(d), mely szintén a relevancia-reláción alapul. Ha a (9.17)(d)-ben fellépő relevancia-relációt Walton et al. (2008: 151) szerint értelmezzük, akkor Chomsky tetteinek és rezsimjének elfogadhatatlanságából nem indokolt a kormányzás és kötés elméletének elfogadhatatlanságára következtetni. (9.17)(d) és (e) még akkor sem kaphatna pozitív plauzibilitási értéket, ha (9.13)(e)-hez, (9.15)(e)-hez és (9.16)(d)-hez pozitív plauzibilitási értéket rendeltünk volna. Tehát (9.17) konklúziója így módosul:

(9.17)(e)’

0≤|~A kormányzás és kötés elmélete elfogadhatatlan.|I(9.17)≤1

(9.13)–(9.17) kizárja annak lehetőségét, hogy Murray érvelési folyamata eljusson a p-probléma megoldásához, mivel a közvetett argumentum ad hominem és a hamis analógia kölcsönhatása érvelési hibához vezet.5 Ebben az esetben is meg kell jegyezni azt, hogy a metaszintű érvelés hibás voltából nem következik az érvelés tárgyának a helyessége: Murray hibás ad hominem érveléséből nem következik plauzibilisen a kormányzás és kötés elméletének a helyessége.

1	A (9.11.)(a)-ban említett ‘tinkertoy’ egy fagolyókból és rudakból álló építőjáték-készlet, amelyekből a gyerekek különféle szerkezeteket konstruálhatnak.
2	Felhívom a figyelmet a ‘rezsim’ szó különösen pejoratív használatára (9.12)(b)-ben.
3	Lásd a (9.10) alatti idézetet is. Megjegyzem továbbá, hogy (9.13)-ban a ‘tény’ nem a p-modell, hanem Murray terminusa.
4	S1 Newmeyer (1980: 226) (9.11)-ben idézett álláspontja. S2 az az információ, hogy Chomsky a Lectures on Government and Binding című könyv szerzője. S3-hoz lásd (9.12)-t.
5	Joseph (1995: 387) bírálata lényegre törően illusztrálja azt, amit a p-modell a felvetett p-probléma megoldását akadályozó ‘heurisztikus terméketlenség’-nek nevez: „[…] egy történész aligha erősíti a tárgyilagosságába és objektivitásába vetett bizalmat, ha a század nagy tömeggyilkosaival azonosít egy olyan tudóst, akinek az eljárását nem kedveli”.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero