Kertész András

Mire jó a nyelvtudomány elmélete?

9.4. Esettanulmány: elfogult argumentum ad hominem

Az ‘elfogult argumentum ad hominem’ (‘bias argumentum ad hominem’) akkor lép fel, ha valaki megkérdőjelezi egy másik személy elfogulatlanságát. Az ‘elfogult argumentum ad hominem’-et Robin Lakoff már sokszor hivatkozott memoárjának egy részletén mutatom be.1 Lakoff (1989: 940) így jellemezi Newmeyer (1980) beszámolóját a generatív szemantika és a chomskyánizmus közötti háborúról:

(9.18)	(a)	„Newmeyer műve értékes számomra, mert tisztázott más perspektívákat, és arra ösztönzött, hogy néhány évtizednyi gondolatot papírra vessek. Newmeyer mindenképpen csodálatra méltó, amiért képes volt átverekedni magát egy félelmetes mennyiségű komplex, ellentmondásos és gyakran rosszul megfogalmazott prózán, miközben megkísérelte értelmezni a nyelvtudomány elméleti fejlődésének tizenöt évét.
	(b)	[…] Úgy érzem, hogy művét olyan hibák terhelik, amelyek lényegesen csökkentik annak hasznosságát és ellentmondanak a szerző azon állításának, hogy alapvetően elfogulatlanul adja közre a történetet. Newmeyer elfogultsága a legveszélyesebb fajta – rejtett, talán még maga a szerző sem ismeri fel teljesen. Senki sem tarthat igényt a pártatlan megfigyelő státuszára, aki a ‘nyelvészeti háborúk’ résztvevőjeként végigélte ezt az időszakot. Azáltal, hogy ennek látszatát kelti, Newmeyer félrevezeti az olvasót és eltorzítja a tényeket. Úgy vélem, hogy amikor egy történész elfogult, akkor az ő felelőssége felfedezni ennek a szubjektivitásnak a formáját és mértékét, és világossá tenni azt a közönség számára.” (Lakoff 1989: 940; kiemelés K.A.)

Annak eldöntéséhez, hogy (9.18) érvelési hibához vezet-e vagy sem, a kiinduló p-kontextusban fellépő p-hiányosságból kell kiindulnunk:

(9.19)

|Az interpretatív és a generatív szemantika közötti intellektuális különbségek, amelyeket az Aspects váltott ki, a tudományos módszer különböző értékeléséből és a vitában részt vevő kétféle személyiség közötti különbségekből származnak.|S=? (lásd Lakoff 1989: 944 k.)

Egyelőre (9.18)(b)-t kommentálom, és (9.18)(a)-ra később térek vissza. A (9.18)(b)-ben kifejtett érvelés a (9.20) és (9.21) alatti következtetésekre bontva rekonstruálható.2

(9.20)	Pemisszák:
	(a)	\|Newmeyer, a Linguistic Theory in America című könyv szerzője, elfogult.\|S=?
	(b)	[0<\|Ha valaki elfogult, akkor nem lehet olyan hiteles, mint ha nem lenne elfogult.\|S<1]
	Konklúzió:
	(c)	\|Newmeyer nem lehet olyan hiteles, mint ha nem lenne elfogult.\|I(9.20)=?

Lakoff érvelésének p-kontextusa egyebek mellett tartalmazza a (9.21)(b) alatti látens háttérfeltevést. (9.21) a redukció sémáját követi (a ‘redukció’ terminushoz lásd a 4.2.8. szakaszt):

(9.21)	Premisszák:
	(a)	\|Newmeyer nem lehet olyan hiteles, mint ha nem lenne elfogult.\|I(20)=?
	(b)	[0<\|Ha Newmeyer értékeléseit objektívnek tünteti fel, miközben azok Chomsky mellett elfogultak, akkor Newmeyer nem lehet olyan hiteles, mint ha nem lenne elfogult.\|S<1]
	Konklúzió:
	(c)	\|Newmeyer értékeléseit objektívnek tünteti fel, miközben azok Chomsky mellett elfogultak.\|I(9.21)=?

A döntő tényező (9.21)(a) plauzibilitási értéke, mely megegyezik (9.20)(c) értékével, míg utóbbi (9.20)(a) plauzibilitási értékétől függ. (9.20)(a) plauzibilitási értékét Lakoff (1989) írásának mint közvetlen forrásnak a megbízhatósága határozza meg, mely azonban nem tartalmazza Newmeyer nézeteinek elemzését, és nem is hasonlítja őket össze saját visszaemlékezésével. Lakoff érvelési ciklusának kiinduló p-kontextusában még az is előfordulhat, hogy éppen Lakoff véleménye elfogult, és ezért (9.20)(a) forrása megbízhatatlan, ami viszont (9.20)(c)-t nem képes plauzibilissé tenni.

Következésképpen (9.20)(c)-hez, (9.21)(a)-hoz és (9.21)(c)-hez nem rendelhető pozitív plauzibilitási érték. Így a (9.21)(c)-ben tetőző érvelési szakasz megakadályozza a plauzibilis érvelési folyamat e ciklusát abban, hogy elérje heurisztikus célját, vagyis, hogy pozitív plauzibilitási értéket rendeljen (9.19)-hez. Ennek következtében a (9.18)(b)-ben idézett töredék érvelési hibába sodorja a ciklust. Ugyanakkor a 9.2. szakasz végkövetkeztetéséhez hasonlóan ebben az esetben is meg kell állapítani, hogy Lakoff érvelési ciklusának terméketlenségéből nem következik sem az, hogy Newmeyer kijelentései nem Chomsky érdekeit képviselik, sem pedig az, hogy Lakoff későbbi érvelési ciklusai során ne kerülhetnének új források a p-kontextusba, melyek alapján (9.20)(a), (9.21)(a), és ennek következtében (9.21)(c) plauzibilitása visszamenőlegesen újraértékelhető lesz.

1	Az ‘elfogult argumentum ad hominem’ terminushoz lásd például Walton (1996: 220 kk., 249 k.), (1998: 11 kk., 228 kk., 288 kk.). Az ‘elfogultság’ általános jellemzéséhez lásd Kelly (2023).
2	S Newmeyer könyvét jelöli.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 125 2

Nyelvészet

A könyv egy olyan tudományszemléletet körvonalaz, amely lehetővé teszi a nyelvészet és a tudományelmélet szisztematikus együttműködését. Egyrészt a transzformációs generatív nyelvészet példájából kiindulva rámutat az ellentmondások típusaira, az érvelési hibákra, valamint a tudományos haladás gátját jelentő elemekre a nyelvtudományban. Másrészt olyan, a nyelvészeti problémák megoldását segítő, a nyelvtudomány különböző területeire alkalmazható tudományelméleti stratégiákat javasol, amelyek felismerésére és alkalmazására a tárgytudományos kutatás eszközei nem alkalmasak. Ily módon a tudományelméleti elemzések eredményei beépülhetnek a nyelvészek tárgytudományos kutatási gyakorlatába. A könyv gondolatmenete azt mutatja be, hogy a nyelvészet tudományelméletének célja nem a priori normák előírása és számonkérése a tudományos kutatás gyakorlatán. Célja ugyanaz, mint a tárgytudományos kutatásé: a nyelvtudás, a nyelvhasználat, a nyelvtörténet leírása és magyarázata. Ugyanakkor a tudományelmélet e célt a tárgytudományos kutatásnál magasabb absztrakciós szinten és kevésbé technikai jelleggel, ismeretelméleti, nyelvfilozófiai és tudománytörténeti összefüggések mérlegelésével közelíti meg. A könyv végkövetkeztetései a chomskyánus generatív grammatika monista, abszolutista és intoleráns narratívájával szemben a nyelvtudomány pluralista, relativista és toleráns művelésének heurisztikus termékenysége és progresszivitása mellett szólnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-mire-jo-a-nyelvtudomany-elmelete//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero